I./6. rész- Problémák

Az órámra pillantottam, reggel 8:34 volt. Jesszus! Hol van Niall? Nem hiszem el, hogy ilyen alattomos... Miért lépett le? -folyamatosan ez járt a fejemben. Próbáltam hívni, de nem vette fel. Ide- oda járkáltam a szobámban. Újra hívtam, ekkor már nem volt kapcsolható. Hagytam neki egy üzenetet:

"Miért mentél el?  Rossz nélküled ébredni. Szemét vagy!! Mit képzeltél, hogy talán csak ennyit mondok "semmi baj, menj csak"?! Ugyan olyan vagy, mint az összes többi srác!"

Tárcsáztam Maya számát, első kicsengés után fel is vette. 

- Szia, Zsófi vagyok. Elegem van, minden pasi egyforma! Egyedül ébredtem és még csak egy rohadt üzenetet sem hagyott az éjjeli szekrényemen! 
-Helló, nyugi, biztos csak valami dolga volt és nem akart felébreszteni. 
-Azt biztos mondta volna tegnap! 
-Nem biztos. Lehet, hogy reggel hívták és sürgős volt. Hiszen sztár! 
-Arra felébredtem volna. Nem alszom olyan mélyen, hogy ne kelnék fel egy telefon csörgésre. 
-Biztos nem húzott el rögtön Londonba egy szó nélkül! És ha csak elment mosdóba?
-Igaz...De bolond vagyok! 
-Na lát...-majd rácsaptam a telefont.Felkaptam egy farmert és egy pólót és rohantam le a lépcsőn ezerrel.
-Zsófi, mi ez a nagy rohanás?!-kért számon anya.
-Láttad Niallt? Eltűnt mellőlem. Reggel nélküle ébredtem. Anya, nem szeret engem! Ugyan olyan mint a többi!
-Nyugodj meg! Biztos vagyok benne, hogy szeret. Tegnap úgy nézett rád, hogy azt elmondani nem lehet.
-Nem, anya!! Nem tudok megnyugodni. Még csak két napja vagyunk együtt, de már lelép minden figyelmeztetés nélkül? -visítottam.
-Én nem láttam elmenni. Apád pedig már nagyon korán elment szemészetre. -ekkor már nem bírtam tovább. Kitört belőlem minden. A könnyek patakokban folytak végig az arcomon. 
-Zsófi, ne sírj! Biztos vagyok benne, hogy nem hagyott el! -nyugtatott.
-Könnyen beszélsz! Te nem éled át mindezt!-majd felkaptam a pulcsim és becsaptam magam mögött az ajtót. Rohantam végig az utcákon, egészen Mayáékig. Kopogtattam az ajtón. Kisvártatva Maya anyukája ajtót nyitott.
-Szia, Zsófi! Máris szólok Mayának. 
-Csókolom! Rendben, köszönöm. -mondtam erőltetett mosollyal az arcomon.
-Gyere be! Maya, itt van Zsófi!- kiabálta Andi néni.
-Megyek, anya!- hallatszott Maya hangja. Rohant le a lépcsőn, egyenesen hozzám. Azonnal megölelt, ami nagyon jól esett, hiszen ilyen helyzetekben az igaz barátok mindig mellettünk vannak. Elindultunk Maya szobájába, a lépcsőn fel és szembe be az ajtón.  Leültem a kanapéjába és hadarni kezdtem.
-Megnéztem mindenütt, de nyoma veszett. Egyszerűen lelépett!! És senki nem látta elmenni. Nem szeret engem! Teljesen kikészít! Persze szédíteni, arra jó vagyok! 
-Pedig én ezt nem gondoltam volna pont Niall-ről! Hiszen Ő nagyon közvetlen, és őszinte. Szerintem biztos nyomós oka volt arra hogy egyszerűen eltűnjön mellőled!-magyarázta Maya- de próbáld meg felhívni!
-Már nagyon sokszor próbáltam, de nem vette fel, majd nem volt kapcsolható. Hátha most sikerül...-pityeregtem.De megint nem tudtam elérni. Legalább venné fel azt a nyamvadt telefont! Hiszen azért van, vagy nem?! -gondoltam. 
-Nézzünk valami filmet, hátha megnyugszol! -tanácsolta Maya.
-Jó nézzünk...-mondtam dühösen.
-LOL jó lesz? 
-Igen, nézzük.-vágtam rá gondolkodás nélkül. 
*KÉSŐBB* 
-Lehet hogy te is csak a rosszabb esetre gondolsz mindig mint Lola.
-Muszáj volt felhozni? Na én viszont most megyek haza hátha azóta van valami fejlemény... Kikísérsz? 
-Persze!-válaszolta Maya. 
-Helló, és köszi a vigasztalást! 
-Semmiség, hy! - Rohantam haza, amilyen gyorsan csak tudtam szedni a lábaimat. Amint beléptem az ajtón ott találtam Niallt. 
-Te meg mit keresel itt?! 
-Sajnálom! De én csak...
- Nem fogom végighallgatni a kifogásaidat! Mondd meg nyugodtan, hogy nem szeretsz, csak jó volt játszadozni velem! -majd kirohantam az ajtón egyenesen az utcára, Niall utánam- Két nap! Két napja vagyunk együtt, és máris lelépsz?! -amint kimondtam, egy autó hajtott felém. Mintha a lában földbe gyökerezett volna, nem bírtam mozdulni. 
-Zsófi-hallottam Niallt kiabálni. Fájdalom nyilallt bele a jobb kezembe, kibírhatatlan volt.
-Áú!!-kiabáltam. Amikor kinyitottam a szemem csak Niallt és egy ismeretlen férfit láttam. Mindketten nagyon rémültek voltak.
-Minden rendben, édesem?-kérdezte Niall.
-A jobb kezem nagyon fáj, de ezen kívül igen.
-Nagyon sajnálom, Hölgyem! Nem tudtam fékezni!- mentegetőzött a férfi.
-Beviszem a kórházba. -szólt Niall anyunak, aki természetesen jött velünk. Út közben folyamatosan kérdezősködött hogy nincs-e hányingerem, vagy hogy látok- e rendesen... Tudom, hogy csak aggódik de mikor hatodszorra kérdezte meg ugyan azt elegem lett. 
-Anya, jól vagyok. Ha valami bajom lesz elhiheted , hogy szólni fogok. Ne aggódj már ennyire! -mondtam dühödten.Erre anyu lesütötte a szemét. Többet nem kérdezősködött. 
Amint odaértünk Niall kinyitotta nekem az ajtót majd az ölébe vett és így vitt be a kórházba, hiába mondtam hogy a lábaimmal semmi baj nincs. 
A doktor nő azt mondta hogy eltört a kezem és enyhe agy rázkódásom van, de ezen kívül semmi komoly. Begipszelték a kezemet és végigmentünk egy tágas fehér folyosón egészen egy egy ágyas szobáig, ahol aludnom kell éjjel, mert bent kell maradnom megfigyelésen. Befeküdtem az ágyba, Niall pedig odaült mellém gy székre. 
-Sajnálom a ma reggeli eltűnést, de dedikálásom volt amit elfelejtettem megemlíteni. Tényleg ne haragudj rám. Szeretlek, és soha nem akarnálak megbántani! -mondta.
-Semmi baj...Én is szeretlek! -fogtam meg a kezét. Ekkor kinyílt az ajtó, anya lépett be rajta és mondta hogy elintézte a papírokat a doktor nővel. 
-Na, Zsófi nem megmondtam, hogy biztos volt nyomós oka arra, hogy elmenjen?!
-De anya, megmondtad...-ismertem be anya igazát. 
Niall felhívta a srácokat, hogy ne keressék, mert bent marad velem éjszakára. Majd a kezembe nyomta a telefonját és ennyit mondott:
-A srácok beszélni akarnak veled.- A fülemhez vettem a telefont és beszélni kezdtem.
-Helló, srácok! Mizujs?
-Szia, Zsófi! -mondták egyszerre- Szeret téged Niall. Dedikáláson végig ott pattogott, hogy mi lesz ha soha nem bocsájtasz meg neki. -fejezte be Liam. 
-Én is őt, csak többet ilyet ne csináljon-néztem Niall-re.
-Jogos. Jobbulást! Reméljük hamar meggyógyulsz!
-Köszi, srácok.
-Na szia, puszi! -köszöntek el. 
-Helló! Puszi!
-Ja és remélem a popsid is ugyan olyan jó maradt! -mondta nevetve Harry. Majd letette. Azt hiszem ezt Niall is hallotta az arc kifejezéséből ítélve...

3 megjegyzés a következő részért:) Remélem tetszik! Kérlek titeket, hogy osszátok meg a blogomat:)) puszi
Remélem mindenkinek feltűnt hogy van a blogom tetején zenelejátszó:)