I./15. rész- Tragikus névnap

Tádááá*-* Itt az új rész! 

Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem az új résszel, de mostanában eléggé elfoglalt vagyok. Nagyon örülnék a megjegyzéseknek, feliratkozóknak és a megosztásoknak. Szívesen fogadnék a chat-be kritika oldalak linkjét és csere ajánlatokat. Köszönöm a türelmeteket és a sok-sok látogatót!:) Remélem tetszik a fejléc, most már elkellett, hiszen még csak most fog igazán beindulni a történet. Próbálok hosszabb részeket írni. 

A gondolataim azonnal szárnyalni kezdtek. Minden lehetséges variációt átgondoltam, de senki nem jutott eszembe, aki tudna erről a "Directioner" dologról. 

*Később* 

Éppen az e-mail fiókomban kutattam, amikor megpillantottam egy levelet valami állásról. Megnyitottam és bújni kezdtem a sorokat. Felvettek a tánc csoportba, amibe nyárra jelentkeztem. Természetesen Angliában lenne rengeteg fellépésünk különböző   hírességek koncertjein. Ez nagyon szuper!!! Már elfoglaltságom is lesz bőven a nyárra. De feltűnt egy másik furcsa levél is a postaládámban a sok "Boldog Névnapot!" e-mail mellet. Névtelen feladó... Hát ez már megint mi?! Ez állt a levélben: 

"Remélem örülsz a munkának, és sokat fogsz táncolni. Talán még látni is fogsz engem és együtt dolgozhatunk... Bár erre igen kicsi az esély... Addig is kitartás, Directioner! " 

Bárki is az író, nagyon kedves, csak ne írna olyanokat, hogy biztos ne tudjak rájönni, hogy ki Ő valójában. 
Válaszolgattam a köszöntésekre, ami nagyon sok időmbe telt. Soha nem gondoltam  volna, hogy ennyien odafigyelnek rám. Minden esetre nagyon jól esett. Zajt hallottam lentről, gondoltam biztos anya jött haza. Óriási vigyorral az arcomon vettem a lépcsőfokokat. De mikor leértem nem az történt, amire számítottam... Egy ismeretlen személy állt a szekrény előtt és eszeveszetten kutatott benne, kezében egy golfütővel. A szívem mintha másodpercenként 5-öt dobbant volna. Majd kiugrott a mellkasomból. A lábamat mintha odaszögelték volna a padlóhoz, mozdulni sem tudtam. Szerencsémre nem vett észre a férfi, így volt időm átgondolni, hogy mit is tegyek. Szépen lassan és halk léptekkel elindultam vissza a szobámba. Minden egyes lépcsőfoknál eszembe jutott, hogy mit teszek ha észrevesz és nekem ront... Fellélegeztem amikor az utolsó lépcsőfokhoz értem, így már csak az volt hátra, hogy cselekedjek valami értelmeset. Lábujjhegyen indultam a fürdőszoba fele és az ajtót nagyon lassan kezdtem behajtani, de akkor nyikorgott egy óriásit. Ekkor már nem törődve semmivel becsaptam és kulcsra zártam. Azonnal hívtam a rendőrséget, de nekik sem sikerült megnyugtatniuk, mivel lépteket hallottam egyre közelebbről. Hála az égnek anya gyors hívómon az egyes gomb. 
-Anya, itt van valaki a házban és a fiókokban kutatott, bezárkóztam a fürdőbe-suttogtam, miközben egy könnycsepp gördült ki a szememből. Soha nem féltem még ennyire. Kezem, lábam remegett.
-Rohanok kicsim, hívom a rendőrséget! 
-De...de...
-Semmi de... Már hívom is, és indulok haza. 
Hiába próbáltam neki mondani, hogy már hívtam a rendőrséget, hajthatatlanul kétségbe esett, amit nem csodálok... Eközben matatást hallottam a szobából, majd, hogy elcsukódik a lap-top-om. A fiókok ki be tologatását, és csapódását lehetett észrevenni. 
Törökülésben ültem a fürdőszobában, amikor a kilincs szépen lassan lenyomódott. Hála az égnek bezártam, és a kulcsot is benne hagytam így sehogy nem tudja kinyitni, esetleg ha rám töri. Egyre jobban rettegtem, hogy mi lesz ha berúgja az ajtót. Miért pont velem történik ez?! 
-Tudom, hogy bent vagy -mondta egy ismeretlen férfi hang az ajtón kívülről. 
Én csak tovább hallgattam, de úgy tűnt nem volt valami jó döntés. Az ajtó mozogni kezdett, biztos elkezdte felfeszíteni a zárt. De akkor eszembe jutott egy régi trükk. Kinyitottam az ablakot és elkezdtem kipasszírozni rajta magam. Jobb lábammal az óriási cseresznye fára léptem, ami az ablak előtt volt. Mikor a tekintetem a fürdőszobára tévedett, az ajtó éppen nyitódott. Egyik ágról a másik ágra lépkedve siettem le a fáról, majd odasiettem a bejárathoz. Ekkor már ott állt anya az ajtóban, láthatóan remegett mindene és a száját harapdálva feszülten figyelte, amint a rendőrök bent kutattak a férfi  után. Odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam. 
-Anya nyugi! A fürdőszobában van... Ne aggódj el fogják kapni, és nem esett semmi bajom. -hadartam, nyugtatás képpen.
-Jajj, Zsófi! Nagyon aggódtam! Mi történt?
-Semmi... Csörömpölést hallottam lentről azt hittem te vagy az és lerohantam. Azt hiszem többet ne is kell mondanom.  -ekkor a hét rendőr kilépett az ajtón a rablóval együtt. Óriási kő esett le a szívemről. Anyuval még beszéltek néhány szót, addig én bementem és elkezdtem összepakolni, mert ez a gorilla kigyúrt állat mindent felforgatott.  

*Másnap*
Tegnap egész éjjel pakoltunk, mire sikerült élhető állapotba hozni a házat... Mondhatom, ez volt életem legjobb névnapja. De anyuval ma elmegyünk moziba, suli után, hogy bepótoljuk a tegnapit. 
*Csrrrr* -szólalt meg a csengő 6. óra után. Jó kis ébresztőóra... Összeszedtem a cuccaimat és bedobtam a táskámba.
-Helló! -köszöntem el kómásan a teremben maradt srácoktól. Kimentem a folyosóra ahol Stellával, Zitával és Mayával találkoztunk. Átadták az ajándékaikat, majd elindultunk haza. Út közben mindent elmeséltem nekik. 

*Otthon* 
Mikor a leveleket hoztam be újabb meglepetés várt rám...