I./14. rész- Csak egy álom

Niall volt az.
-Szia, Zsófi!-köszöntött vidám hanggal.
-Szia! Neked most nem éppen fényképezkedned kellene a rajongókkal?
-De... Szerettem volna beszélni veled. 
-Linda megölte magát. -tört ki belőlem- Hagyott nekem egy búcsúlevelet és három repülőjegyet Londonba. Nem értem miért pont hármat... 
-Jézusom! Mit írt a levélben?-kérdezte. 
Gyorsan felolvastam neki a levelet, amitől ismét elkapott a sírás, de Niall megvigasztalt. 
-Hiányzol! -mondtam szomorúan.
-Te is nekem. -mondtam, de akkor... 
Csrrrr... Reggel van. Ilyen fura álmom még életemben nem volt. Nem is szeretem a One Directiont, így nem nagyon értem hogy miért róluk álmodtam... De abban a pillanatban úgy érzetem, hogy mindent meg kell tudnom Niall-ről. Fogtam a gépemet és kutatni kezdtem. Csak annyit tudtam meg róla, hogy ír és imád enni. Ez bőven elég volt számomra... Nem hiszem el, hogy ezt az egészet csak álmodtam. Elég valóságosnak tűnt, mivel nyáron tényleg megyek ki Angliába és Linda valóban 2 hete hunyt el, ezért vettünk egy-egy jegyet pluszba. Négyen fogunk menni nyáron Londonba! Stella, Zita és Maya majd kiugranak a bőrükből örömükben, de nekem még nagyon fájt Linda elvesztése, így nem tudtam eléggé örülni. De most nem volt időm ezzel foglalkozni, indulnom kellett suliba. Kipattantam az ágyamból és készülődni kezdtem. Rohantam le a lépcsőn. Már kettesével vettem a fokokat amikor hupsz... Elestem a lépcső alján és lefejeltem az ebédlő asztalt. Hát igen ez rám vall... Elkezdtem émelyegni, nem tudtam hol vagyok. A hányinger kerülgetett. De akkor megjelent anya a nappaliban. Amint meglátott a földön ülve rögtön tudta, hogy valami nincs rendben. Odasietett hozzám és kivitt az autóhoz úgy ahogy voltam, ami nem volt más mint egy pizsama és nyuszis mamusz. A hajam olyan volt, mintha egy macska koptatta volna rajtam a karmait. Beültetett az anyós ülésre és már indultunk is a kórházba. Egy férfi lámpával világított és követnem kellett a fényét a szememmel. Még elvégeztek rajtam néhány vizsgálatot és megállapították, hogy agyrázkódásom van. Jobban nem is kezdődhetne ez a nap! Bent kellett töltenem a napot a kórházban, ami igazán nem tetszett nekem, de hát nem tudtam mit tenni. Az egész nap azzal ment el, hogy letöltögettem One Direction számot és kutattam utánuk. Mi mindenre jó egy okostelefon?! Estére azt vettem észre, hogy szépen lassan megkedveltem a zenéjüket és magukat a srácokat is. Nehezen tudtam elaludni, folyamatosan a szuper álmon járt az eszem. Már csak egy hét és indulunk is... 

*Másnap reggel*
Anya keltett, hogy mennünk kell haza. Az orvos azt mondta, hogy minden rendben van, így indultunk is. De előtte összeszedtem a kis túlélő csomagomat. 
Beszálltunk az autóba és már száguldottunk is végig a városon. A házunk elé érve anya kirakott és elmondta, hogy csinált nekem ebédet és hogy mit hol találok. Komolyan úgy bánik velem mintha nem is itt laknék 19 éve... De aranyos volt ahogy aggódott értem. Nyomott egy puszit a homlokomra és már indult is dolgozni. Odakullogtam az ajtóhoz és kutatni kezdtem a táskámban a kulcs után. Sehol nincs... Ilyen is csak velem fordulhat elő. Itthon hagytam, hiszen amikor mentünk a kórházba anya zárt. Még kerestem egy kicsit, hátha mégis ott van. Mivel a remény hal meg utoljára! De ezt most benéztem... Hívhattam fel anyut, hogy jöjjön vissza és nyissa ki nekem az ajtót, vagy az egész napot a házunk előtti csövezéssel fogom tölteni. Nem volt más választása, minthogy hazajön és beenged. Most már szokásomhoz híven elővettem a fülhallgatómat és bekapcsoltam a Rock Me-t és közben az utcai történéseket figyeltem. Körülbelül 20 percet töltöttem így, mire anya odaért és megmentett egy totál unalmas naptól. 
-Nem hiszem el! Megint elkések a munkahelyemről! -mondta feszülten. 
-Bocsi, anya...-mondtam megszeppenve. 
Kirobogott az ajtón és már el is tűnt az autó. Úgy tűnik tényleg nagyon sietett. Elindultam a szobám irányába, fel a lépcsőn és a második ajtó balra. Befeküdtem az ágyamba de a TV-ben nem találtam semmi jót, így tovább hallgattam a zenét. Alig 5 perc után már el is aludtam. 

*2 órával később*
Mikor felébredtem lementem egy bögre teáért, de éppen amikor öntöttem ki magamnak, csengettek. Az ajtóhoz siettem, de mire kinyitottam már nem volt ott senki. Jól megnéztem az utcát, de egy árva lélek sem volt ott. Akkor megpillantottam a földön egy aprócska kis dobozt.

 Felkaptam és már mentem is be. Közelebbről megszemléltem és feltűnt, hogy rajta van a nevem. Már nagyon foglalkoztatott, hogy mi is lehet benne. Izgatottan nyitottam ki a dobozt, amiben egy kis cetli volt. Ez állt rajta:

"Boldog Névnapot Directioner!" 

Teljesen ki is ment a fejemből! Ma van a névnapom... Vajon ki küldhette a nyakláncot? És miért nem írta rá a levélre a nevét?! 

Bocsi, amiért ilyen későn hoztam és rövid. Változtatunk egy picit mostantól 5 komment kell majd a következő részhez. Iratkozzatok fel és osszatok meg:)
Puszi