I./13. rész- Már csak az emlékek maradtak

Másnap reggel már kezdtem visszarázódni az unalmas és szürke hétköznapokba. Szokás szerint elkészültem fél nyolcra, felkaptam a táskámat és már indultam is. Út közben csatlakozott hozzám Maya, Stella és Zita. Örültem, hogy nem egyedül kellett suliba mennem, a gondolataimba merülve, mert abból csak újabb problémák születtek volna. Olyan jó volt valakivel nem csak a gondokról beszélni. Élveztem a lányok társaságát, és még meg is tudtak nevettetni, ami ilyen időszakban nem egyszerű feladat. 
-Lányok, tudjátok nem voltam hétfőn suliba és lemaradtam az osztályfőnöki óráról. Szóval mi lett az osztály kirándulással? 
-Ja! Még nem is mondtuk milyen szuper lesz az utolsó osztály kirándulásunk? -érdeklődött Stella meglepődötten. 
Megráztam a fejem válasz gyanánt.
-Nagyon király lesz! -mondta Zita lelkesedve.
-Anglia egy nagyon kicsi városába megyünk, közel Londonhoz.- bökte ki Maya.
-Mikor? -kérdeztem elképedve.
-Jövő héten pénteken, és elvileg szerdán jövünk. 
Lehet, hogy hamarabb látom Niall-t mint gondoltam.
-Négy kis faházban leszünk és persze külön a fiúk és a lányok. Napi egy óra kimenőnk lesz, de nem szabad elhagyni a várost, ami nagyon apró...-mondta Zita kifigurázva a tanárokat. Na jó, talán mégsem láthatom Niall-t. De legalább közelebb leszek hozzá, és ez remélem egy kicsit meg fog nyugtatni... Vagy talán azon fogok őrlődni éjjel- nappal, hogy milyen közel vagyok hozzá és nem láthatom. Feltűnt az utca végében az iskola épülete. Az órámra  tekintettem, de nem volt valami bíztató, amit láttam. 
-Csajok, három perc múlva becsöngetnek. -mondtam, és gyors léptekkel közeledtünk a suli felé. Épp beértünk az osztályba csengetésre. Elkezdődött az irodalom, de nem is tudom, hogy mit vettünk, mivel végig leveleztünk a lányokkal. A nap gyorsan eltelt és már meg is feledkeztem Niall és Linda hiányáról. Nem tartott sokáig... Délután sajnos vissza kellett térnem a fájdalmas és szomorú valóságba. Feketébe öltöztem és bementem Pestre. A temető felé vettem az irányt. Sok magába fordult, gyászoló hozzátartozó egyre csak sírt. A temetés nagyon szép volt, amit Linda meg is érdemelt. Pont mikor indultam volna haza, Linda anyukája megállított. 
-Szia, Zsófi! -köszöntött bánatos tekintettel. Ő már mindenkijét elvesztette... A férje elhagyta és Linda, hát ő öngyilkos lett. 
Csókolom! Részvétem...-mondtam elcsukló hangon.
-Köszönöm. Csak ezeket akartam odaadni neked -majd előhúzott a táskájából három repülőjegyet- Linda asztalán volt ezzel a levéllel -átnyújtott egy babarózsaszín borítékot nekem címezve. 

-Köszönöm szépen!
-Semmiség... Vigyázz magadra!
-Csókolom! 
Futni kezdtem, mert 10 percem volt a busz indulásáig. Felszálltam a buszra, megmutattam a bérletemet és beültem leghátra. Leraktam a mellettem lévő ülésre a táskámat, hogy véletlenül se üljön oda senki. Remegő kézzel bontottam ki a borítékot: 

"Kedves Zsófi! Remélem örülsz a jegyeknek és nem szomorkodsz miattam. Így csak jobb nekem. Nem bírtam tovább anyuék folyamatos és örökké tartó veszekedését. Nem volt értelme az életemnek. Nagyon szeretlek, és remélem élvezni fogod a londoni utat. Puszi: Linda"

A könnyek patakokban folytak végig az arcomon. Már hogy ne szomorkodnék miatta?! Hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy hol is vagyok. De abban a pillanatban nem is érdekelt. Nem gondoltam volna soha arra, hogy Linda megölje magát... Nagyon hiányzott. Most még Niall is eszembe jutott, de nem szabadott elhagynom magamat. Letöröltem a könnyeimet és a hátralévő időben a Little Things-t hallgattam. Ez legalább éreztette velem, hogy Niall szeret és felidézte a koncerten azt a bizonyos pillanatot amikor megcsókolt. 
Késő este volt mire hazaértem. Apuék éppen filmet néztek. Nyomtam egy puszit az arcukra és jó éjszakát kívántam, majd szépen komótosan felbattyogtam az emeletre. Ledobáltam a fekete öltözetemet a földre és beálltam a zuhany alá és csak gondolkodtam... Mire észbe kaptam, már másfél órája a gondolataimba merülve álltam a meleg vízben. 
Úgy döntöttem naplót fogok írni. Bár inkább történelmet, ahogy a kedvenc idézetem mondja: "A jó kislányok naplót írnak, én történelmet." De valahogy nem nagyon megy ez... Lehet, hogy kellene egy minta vagy súgó, mint az internetes programokban. Eddig ez áll a kis könyvben: "Kedves Naplóm! Ma temetésen voltam és megkaptam Linda jegyét, bár nem érte miért volt neki rögtön három." 
Elég béna... De szerencsére azt mindig tudtam, hogy Niall éppen mit csinál. A 1D oldalak folyamatosan posztolják a képeket és videókat és híreket. Éppen most lett vége a berlini koncertjüknek. Valószínűleg most fényképezkednek a VIP jegyes rajongókkal, így még felhívni sem tudom. Folyamatosan van valami elfoglaltsága, így mióta elmentek nem is beszéltünk. Szomorúan könnyekbe temetkezve bújtam be az ágyamba. Egy jó ideig csak forgolódtam, akárhogy próbáltam aludni ne ment. Csak sírtam és sírtam. Betettem a fülhallgatómat a fülebe és bekapcsoltam a Stand Up-ot. Már másodjára hallgattam végig a zenelistámat, amikor megcsörrent a telefonom. 

Remélem tetszik, legalább 3 komi és jön a kövi rész . Iratkozzatok fel:)
Puszi