I./12. rész- Ledöbbentő nap

Az arcomon egy kezet éreztem. Lassan felnyitottam a szemem, Niall-t láttam szomorú arccal. Jajj ne!-kaptam észbe- ma mennek vissza Londonba. 

-Jó reggelt! Bocsi hogy felkeltettelek, de személyesen akartam elbúcsúzni. -mondta még mindig savanyú arccal. 

-Szia, Manó! Örülök, hogy felébresztettél. Nagyon szeretlek és amint lehet gyere el hozzám! Július elején megyek, addig is ne csalj meg...-mondtam könnyekkel teli szemmel. 

-Niall mennünk kell-szólt Paul. Csókot hintettem Ír Manóm ajkára és kikísértem az ajtóig, majd megöleltem a srácokat is és már szálltak is be a piros buszba. Pár másodperc után elindult a motor és már csak az emlékek maradtak számomra. Mintha csak a szél fújta volna el a port. Nagyon fájt, hogy csak ilyen kevés időt tölthettünk együtt. De ezt most el kellett hessegetnem és összeszedni magam, mert az élet még sajnos nem állt meg. Nekem mint minden szürke keddi napon, ma is suliba kellett mennem. Reméltem, hogy valami el fogja terelni a figyelmem... A szobába mentem felöltöztem és összepakoltam a cuccaimat. Nagy nehezen betettem a nyakamba a Niall-től kapott láncot a szívecskés  medállal... De a törött kezem is csak Niall-re elékeztetett. Beágyaztam minden szobában, de amikor Louiséba értem megpillantottam Kevint. Hoppá! Lou itt felejtette! Tárcsáztam Niall számát és közöltem hogy a galamb itt maradt, de Niall adta Loui-t és közölte, hogy direkt hagyta itt. Azt mondta azért, hogy lehessen valami valós és megfogható emlékem róluk. Ez nagyon kedves volt tőle, de ettől csak még jobban éreztem a hiányukat. Megmosakodtam, fogat mostam és sminkeltem, de valahogy még mindig nem éreztem azt hogy most már indulhatok... Berohantam a "szobánkba" és megszagoltam a párnát, amin még teljesen tisztán érezhető volt Niall illata. Ez hiányzott. Már készen is álltam távozni. Felkaptam a bőröndömet és Kevint, becsuktam magam után az ajtót és kulcsra zártam. Leadtam a portán a szoba kulcsot és már rohantam is haza. Gyorsan ledobtam a bőröndömet, bepakoltam az iskolatáskámba és megkértem anyut, hogy fuvarozzon el. De nem úsztam meg a kérdezgetést...

-És most jól tudom, hogy visszamentek a barátocskáid Londonba?

-Igen...-mondtam kicsit unottan.

-Mikor fogjátok látni egymást? -érdeklődött.

-Anya, nem tudom és ne beszéljünk erről... Egyszerűen hiányzik és szeretem. -sírtam el magam.

-Ez a nap is jól kezdődik -mondta anyu sóhajtva. 

De mégis hogy kezdődne, hiszen most lépett le a pasim és a bandája Angliába...? -gondoltam idegesen. Amint feltűnt az iskola épülete, azonnal letöröltem a könnyeimet, nehogy valaki gyanakodjon és mert amúgy sem szeretem ha sírni látnak. Nyomtam egy puszit anya arcára és kiszálltam az autóból. Hallottam anyutól egy halk "kitartás"-félét és becsuktam az ajtót. Gyors léptekkel közeledtem az ajtó felé, berontottam az osztályba és szokás szerint levágtam a táskámat a leghátsó padsor bal oldali padjára. Kipakoltam az első órára és vittem tovább a táskámat, de Mayát is elhívtam beszélgetni. Kivittük a cuccainkat a szekrényünkbe és közben elmeséltem neki anya kérdezősködését. Szerinte is csak segíteni akart csak a szülők ezt valahogy mindig elég fura módon teszik... Becsöngettek...Neee...

Meglepően gyorsan eltelt mind a hat órám. Elindultam haza, de mikor a város közepére értem letámadt egy lány. Fojtogatni kezdett, már pont amikor alig kaptam levegőt hirtelen, nem éreztem már a szorítást a nyakamon. Egy srác lenyugtatta a lányt, akit mint kiderült Emmának hívtak. 

-Jól vagy? -kérdezte a fiú. 

-Igen, jól...-mondtam levegő után kapkodva. 

Michael, a srác aki segített, azt is elmondta hogy azért fojtogatott Emma, mert meglátta a címlapokon a rólam és az Ír Manómról készült képet, ami akkor készült amikor betörték Niall autójának ablakát. Amikor egy utolsó pillantást vetettem a lányra beugrott! Ő volt az a lány aki Niall iratait tartotta a kezében. Féltékeny volt, értem. De ezt a lányt már kezeltetni kéne! -gondolkodtam. 

Otthon megírtam a házit, de tanulni nem tudtam, mivel folyton Niall járt a fejemben. Vajon mit csinálhat most? Hiányzom neki? Megcsörrent valahol a mobilom. őrülten kutatni kezdtem a táskámban. Természetesen a legaljában volt, hol máshol lenne... 

-Halló! -szólt bele egy ismeretlen hang- Maga Zsófia Hamilton?

-Jó napot! Igen, én vagyok. Mi történt?

-Szia, én vagyok Linda anyukája, Emily -szipogást hallottam, mintha sírna...

-Csókolom! 

-Linda elhunyt...-hallottam egy elcsukló hangot sírásba átmenni. 

-Mi...mi? Hogyan? -mondtam sírva.

-Végzett magával.

-Részvétem... 

Emily letette a telefont, én csak összegörnyedve sírtam a kanapén ülve. Mi az, hogy végzett magával? 

Bementem a szobámba, bebújtam az ágyba és álomba sírtam magam. Átaludtam a délutánt és az egész éjszakát. Eléggé megviseltek a történtek. Úgy éreztem már csak azért kell élnem, hogy még egyszer láthassam Niallt. 

Iskolába sajnos gyalog kellett mennem, de minden egyes pillanatban rettegtem, nehogy újra valami sokkoló hír jusson el hozzám. Az első órám földrajz volt, csak jegyzeteltem... Tesit végig kellett futnunk, amit utálok... A másik öt óra pedig csak eltelt. Már arra sem emlékszem hogyan... Egész nap a gondolataimba voltam merülve.

Remélem kapok legalább 3 komit, és lehet feliratkozni valamint megosztani is. Nézzetek be  az új blogomba, amit egy barát nőmmel csinálunk:) 

Puszi

I./11.rész- Utolsó nap Mo.-n Niall-el

Másnap arra ébredtem, hogy a srácok ránk ugrottak és ordítoztak. Nem valami jó élmény...
-Hahó! Ma sulija van a csajodnak, Niall! Zsófi ugrás ki az ágyból fél nyolc van! El fogsz késni!-kiabálta Harry rajtunk fekve. 
-Még ennem is kell! -kelt fel rémülten Niall. 
-Jézusom, srácok! Miért nem keltettetek egy órával korábban?! -pattantam ki az ágyból, ledobtam az alvós ruhát és felkaptam egy farmert és egy pólót, és ezúttal totálisan nem foglalkoztam azzal, hogy a srácok ott vannak-e vagy sem. 
-Niall, gyorsan csinálok valami reggelit. Addig szedd össze magad, hogy miután megetted rögtön indulhassunk is! -nyomtam egy jó reggelt puszit a szájára, és elmentem a fürdőszobába nyomtam egy kis fog krémet a fogkefémre. Be is raktam a számba és indultam a konyhába, hogy csináljak reggelit. Kivettem tíz tojást a hűtőből összetörtem, felvertem és már raktam is a serpenyőbe. Megsóztam raktam bele néhány kis kockára vágott sonkát, mivel így imádja Niall. Kiöblítettem a szám megmostam az arcom, bevittem a reggelit Niall-nek. 
-Jó étvágyat!-mondtam és mentem rendbe szedni magam. Összefogtam a hajamat egy kontyba és raktam bele egy csatot, amin volt egy pöttyös kis masni. 
-Niall! Indulhatunk -kiabáltam neki. 
-Megyek! -és már hallottam is a lépteit. Berohantam a táskámért és már indultunk is. 
Amikor odaértünk, mindenki nagyon megbámult mikor kiszálltam az autóból. Gondolom látták a búcsú puszit... Na mindegy. Bementem az osztályba elültem a helyemre. 
-Szia, Stella! Ráérsz ma délután?
- Szia, persze. Miért?
-Helló! 7:45-kor keltem...Nagyon kellett kapkodnom hogy beérjek -mondta Zita. 
- Én is elaludtam. Ráérsz délután? -érdeklődtem.
- Igen.
-Nem jöttök át filmezni?
-Már hogy a francba ne!-vágták rá egyszerre. Elkezdődött az óra. Nagyon unalmas volt az egész délelőtt, hiszen már hozzászoktam a tartalmas napokhoz. Amint vége lett az utolsó órámnak, felhívtam Niall-t, hogy jöjjön értem. Nem sokkal később már meg is érkezett. Amíg vártam rá, folyamatosan azon rágódtam, hogy ez az utolsó napom vele és holnap megy vissza Londonba. Tudom, hogy azt ígérte, amint tud eljön hozzám, de ez nem nyugtatott meg, hiszen folyamatosan turnéznak. De az a szerencse, hogy nyárra megyek ki Lindával Angliába, és végre találkozhatok velük. Megjött az Ír Manóm! Bepattantam mellé a kocsiba és már száguldottunk is. 
- Niall, ma nem lehetne, hogy egy kicsit átmenjünk hozzánk? 
- De, persze-és a házunk felé vette az irányt. Reméltem, hogy minden úgy sül el ahogy terveztem. Zita és Stella már ott álltak a házunk előtt, így csak felvettük őket. 
-Niall, kérlek vegyük fel a lányokat! Közös programot szerveztem már a srácokkal, de persze csak ha nem baj!
-Nem, persze hogy nem. Szerintem a srácok sem fogják ellenezni -mondta nevetve. 
-Sziasztok lányok! -köszöntünk. 
-Helló! 
-Stella, te már ismered Niall-t. Zita ő itt Niall Horan, a barátom, Niall, ő itt Zita a barát nőm. 
-Hi -köszönt Niall.
-Öhm...Ő az a Niall? Amúgy szia-mondta mosollyal az arcán. 
-Igen én az a Niall vagyok. -Elindultunk a szállodába. Bementünk az ajtón és fel a lépcsőn. 
-Helló srácok! Ők itt Stella és Zita. 
-Sziasztok! -köszöntötték a srácok őket. Bementünk a nappaliba és megnéztük az Őrült, dilis szerelem című filmet. Nagyon jó volt, de sajnos a lányoknak menniük kellett, így hatan maradtunk. Liam-el összedobtunk vacsira egy kis gofrit, ami úgy tűnik ízlett a társaságnak, mert 3 perc után egy morzsa sem maradt.

-Niall, menjünk aludni. Nagyon elfáradtam -panaszkodtam. 
-Menjünk, én is eléggé fáradt vagyok -majd elindultunk a szobába. Megfogtam a törölközőmet és elindultam a fürdőszobába. De Niall megfogta a kezem.
-Hé! Hova mész? -mondta és csókolgatni kezdett. 
-Zuhanyozni, te nem jössz? -átmentünk a folyosón és jobbra a harmadik ajtón bementünk a fürdőbe. Ledobáltam magamról a ruhát és azonnal beálltam a zuhany alá, rögtön utánam Niall. Lezuhanyoztunk, körbecsavartam magam a törölközőmmel és már indultunk is vissza a szobánkba. Niall a térd hajlatomba tette a kezét és körülfonta a lábaimat a csípője körül, majd forró csókokkal árasztotta el az ajkamat és a nyakamat. Bevitt a szobába és az ajtót kulcsra zárta.

Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, és kapok legalább 3 komit:)
Puszi

I./10. rész- A csók...

-Zsófi, gyere már! Mennyi ideig akarsz még készülődni? -hallottam Louis türelmetlen hangját.

-Mindjárt kész vagyok -mondtam és tovább sminkeltem magam fehérneműben. 

-Egy órája is ezt mondtad -válaszolt Lou. Én csak hallgattam, amikor valaki megfogta a csípőmet. Niall! Megfordultam és már meg is csókoltam. De mikor kinyitottam a szemem valami nagyon nem stimmelt... Harry állt előttem, és az ajtóban Niall az egészet végignézte az ajtó előtt állva. Mérgesen nézett rám, de én nem találtam a szavakat. Becsapta ránk az ajtót és már csak a gyors lépteit hallottam. 

-Niall várj! -rohantam utána. Végig a fiúk előtt egyenesen ki az utcára. Ekkor ő már az autójában ült, amit akkor hoztak vissza megjavítva. Azon nyomban bepattantam mellé az anyósülésre.

-Niall, kérlek! Amikor Harry megfogta a csípőmet, azt hittem te vagy az és már csak miután megcsókoltam és kinyitottam a szemem, akkor láttam hogy ki is áll előttem. Nem akartalak megbántani. Nagyon szeretlek! -mondtam sírva. 

-Nem kell mentegetőzni...Miért játszadozol velem? -mondta mosolyogva amit nem nagyon értettem.

-De én tényleg...-de nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot, hiszen a legcukibb módon hallgattatott el. Soha nem csókolt még így...

-Miért kell velem játszadoznod? Akarlak! 

-De akkor miért rohantál el? -kérdeztem értetlenül.

-Mert mégis rossz volt látni ahogy éppen az egyik legjobb haverommal smárolsz, még ha tévedésből is...-mondta fura ábrázattal.

Amilyen szorosan csak tudtam, megöleltem és hogy tekintettel legyen rám besiettünk a házba... Remélem nem láttak sokan... 

-Hm...Zsófi, ez nem volt semmi!-mondta Harry, amint beléptünk az ajtón. Zayn-nek és Louis-nak elkerekedett a szeme a látványtól. Nem tudom eldönteni, hogy bóknak vagy sértésnek vegyem... 

-Zsófi, szerintem most már döntsd el, hogy miben mész ha már kielégítetted Harry vágyait...-mondta Niall kissé mérgesen. Besiettünk a szobámba, de az nem kerülte el a figyelmemet, hogy Niall vetett egy utolsó lenéző pillantást Harry-re mielőtt bementünk a szobaajtón. 

-Odamentem a bőröndömhöz és kipakoltam egy- két variációt az ágyra. Csak bámultam őket, hátha jön az ötlet. De ezúttal tényleg Niall fogta meg a csípőmet.

-Ugye hogy én jobban csinálom ez a csípőfogás dolgot mint Harry? -majd csókolgatni kezdte a nyakamat. Megcsókoltam, hátha ez megfelel egy válasznak. De igaza volt tényleg sokkal jobban csinálja -gondoltam. Odarohantam az ágyon lévő ruháimhoz és visszadobtam az egyik ruha összeállítást a bőröndömbe. Felvettem a másikat miközben, Niall tiltakozott hogy ezekre a csodákra nehogy rakjak valamit a melltartón kívül. 

-Na jó ez csinos! És még látszanak is. Csak helyettem ne Harry-nek mutogasd -kacsintott egyet. Rögtön elpirultam... Megfogta a kezem és már indultunk is a srácokhoz.

-Na végre!-kiáltott fel Louis. Láttam, amint Zayn megböki a mellette álló Harryt, aki nyomban odajött Niall elé és belekezdett mondandójába. 

-Niall, szóval én tényleg nagyon sajnálom az előbbit, de ez a lány egy csoda -mért végig- Ne haragudj, kérlek! -Niall csak bólintott és megölelte. 

-Harry, én esküszöm azt hittem, hogy Niall vagy! -mentettem a menthetőt. 

-Nehogy bocsánatot kérj azért, amit még élveztem is! -mondta perverzen. De ez Niall-nek nem nagyon tetszett, ezért megköszörülte a torkát figyelmeztetésképpen. 

-Bocsi -mondta Harry. 

-Most már tényleg induljunk, mert már sok időnk beletelt ebbe a "Zsófi fehérneműben kivel csókolózik" dologba -mondta Zayn- bár jó volt a műsor -Liam csak magában kuncogott. Elindultunk a fiúk buszához, de amikor beléptünk elállt a szavam. Óriási volt, körbe kanapéval nagy plazmatévével!

-Hú, srácok ez király! -mondtam. Mentünk a hullámvasúton amit végigvisítottam, de  nagyon élveztük. Az óriáskerék is szuper volt! Hazafele elmentünk Stellához a háziért, ahova bejöttek a srácok is. 

-Szia, Stella! Meg tudnád mondani nekem a mai házit? 

-Persze! Gyertek be...-láttam a megdöbbenést az arcán, hiszen ő nem valami nagy fan. Leírtam a házit bemutattam Stellát a srácoknak, de őket már nem kellett bemutatnom, hiszen elég sokat áradoztam Stellának, hogy tudjon mindent róluk. Kicsit még beszélgettünk, de aztán mennünk kellett, mivel rám még várt csomó bepótolni való házi. De még egy jó dolog kisült a mai napból. Van új háttérkép a telómon:

Remélem tetszik és bocsi, hogy ilyen későn hoztam. Mint mindig, most is legalább 3 komi kell a következő részért. :) 

Puszi

I./9. rész- Nagy balhé, majd egy tökéletes nap kezdete

Kint minden hemzsegett a rajongóktól és az újságíróktól. A vakuk egyre csak villogtak, amitől már csak foltokban láttam. Megpillantottam Niall autóját aminek az ablaka be volt törve és mellette állt egy rajongó golfütővel és Niall irataival a kezében. Érthető, hogy imádják de ez már túllépett minden határon! Hogy lehetnek képesek ilyesmire?! Megállt az utcán egy fekete autó, és hirtelen kipattant belőle Paul még néhány biztonsági őrrel. Odasiettek hozzánk, kikapták az őrült rajongó kezéből a golfütőt és a papírokat és visszamentünk a házba. Amint észhez tértem, feltűnt hogy Niall sír. Én sem cselekedtem volna máshogy. Nem bírnám amit ők nap mint nap átélnek. Beesteledett mire eltűntek a rajongók. Amikor kimentünk az ajtón még volt ott egy- két lány, de ők teljesen nyugodtan gubbasztottak a fűben. 
-Szia, mi a neved? -kérdezte Niall az egyikőjüktől. 
-Enikő- mondta félénken a lány és látszott az arcán hogy eléggé meglepődött. Niall kivette a kezéből a kis füzetet és a tollat, aláírta és már indultunk is. Beültünk a fekete autóba, ami belülről meglehetősen nagynak tűnt. 
-Niall, minden rendben? 
-Igen, Zsófi semmi baj...Csak kicsit kiborultam, de már semmi gáz. Paul ura a helyzetnek. -válaszolta savanyú arccal- Ugye, Paul?- Paul csak megértően bólintott. 
Bementünk a hotelbe és lepakoltuk a cuccaimat a szobában, majd csatlakoztunk a srácokhoz. Éppen Louis nagy kedvencét, a Grease-t nézték. Az első húsz perc után elaludtam Niall mellkasán. 
Reggel a nagy ágyunkban ébredtem, Niall ezúttal mellettem feküdt. Nyomtam egy apró puszit az arcára, majd gyorsan felvettem az ingét, ami óriási volt rám, de gondoltam végre én is átélhetem azt amit a lányok a filmekben. Kimentem a konyhába, ahol Liam már javában szorgoskodott.
-Jó reggelt! -köszöntöttem. 
- Neked is!-mondta mosolyogva. 
-Hogy aludtál?
-Gondolom, te jól. Elég fáradtnak tűntél, főleg amikor bealudtál a film közben. -mondta, majd kacsintott egyet. Kinyitottam a hűtőt, hogy lássam miből élünk. Volt benne paradicsom, saláta sajt és rántott hús, ami a tegnapi vacsiból maradt. Felszeleteltem a hozzávalókat majd rápakoltam egy- egy szelet kenyérre és csináltam mellé teát. Tálcára raktam, majd visszasiettem a szobába, mert izgultam hogy közben felkelt-e Niall. De szerencsém volt. Leraktam az éjjeli szekrényére a reggelit. Csípőjére ültem és csókolgatni kezdtem ajkát, amitől szeme lassan felnyílt és mosolyra derült a szája. 
-Jó reggelt, Manóm! -mondtam vidáman. 
-Jó reggelt!-majd megpillantotta a tálcán sorakozó finomnak tűnő szendvicseket és rögtön felvillanyozódott. -Ezt nekem csináltad?-kérdezte édes hanglejtéssel. 
-Igen, ezt mind neked csináltam. 
-Köszönöm! -leültem mellé az ágyba és enni kezdtünk. 
-Hm, ez nagyon finom! -mondta a szendvicset ízlelgetve. 
Semmi nem maradt a reggeliből. Még egy kicsit fetrengtünk az ágyban, és tervezgetni kezdtük a napunkat. 
-Úr Isten! Hétfő van!
-Igen, és? -kérdezte Niall lazán. 
-Nekem már rég az iskolában kéne ülnöm! -mondtam frusztráltan. 
-Áhh, Zsófi... Anyukád leigazolta, már ezt is megbeszéltem vele. 
-Huh, köszi Niall! Imádlak! Na akkor most szedjük össze magunkat és menjünk el vidámparkba! Még a gyerek koromat élem! -mondtam nevetve. Niall nevetett egy jót majd csókot nyomott a számra.

Remélem tetszik! Legalább 3 komi. Puszi

I./8. rész- Első nap a srácoknál

-Ennyire nem élvezted? -lepődött meg az illető.
-Sajnálom, Niall! Azt hittem Harry vagy...-vörösödtem el.
-Harry markol, ezt jobb ha megjegyzed-mondta nevetve.
-Vettem- majd megcsókolt, aminek hatására beletúrtam a hajába. Egyre jobban beindult...Ekkor már szorosan magához ölelt. 
-Elnézést, de ez itt egy kórház! - jelentette ki a doktor, aki már eleve totálisan agy betegnek nézett. Honnan került ez elő ilyen hirtelen? Még csak egy ajtó nyitódást sem hallottam. Mi csak bámultunk elképedve, ő meg dúlt-fúlt mérgében. Mit kell ezen ennyire felkapni a vizet? Csak csókolóztunk... 
-Na mindegy. Csak azért jöttem, hogy közöljem elhagyhatja a kórházat. 
-Köszönöm. -olyan gyorsasággal távozott, mintha csak tüzes nyíl elől futott volna. Igaza volt Niall-nek tegnap, ebbe a kórházba sem jövünk többet. Vállára vette az Ír manóm a táskámat, és kimentünk a kocsihoz. Út közben bömböltettük a zenét, így nagyon gyorsan teltek a percek. Mire észbe kaptam már ott is voltunk a hotel előtt. De azt hittem hozzánk megyünk! Itt nem stimmel valami! 
-Niall, mi miért ide jöttünk? Nem hozzánk megyünk? 
-Mivel nem sokára megyek vissza Londonba minden percet veled szeretnék tölteni, ezért beszéltem apukáddal, amikor vitte be neked a virágot és nálunk töltheted még ezt a három napot-felelte, és kivillantotta a már tökéletes fogsorját. 
-Annyira szeretlek! Ja, és még meg sem köszöntem a nyakláncot! Nagyon tetszik!
-Örülök, hogy tetszik! -majd bementünk az ajtón fel a lifttel egyenesen a negyedik emeleten lévő lakosztályba. Amint beléptünk halk suttogást hallottam, így már azonnal tudtam, hogy készülnek valamire. Végigmentünk a folyosón, a konyhába lépve gofri illatot lehetett érezni. A szívem kihagyott egyet, amikor a fiúk elénk ugrottak.

-Helló, 3 napos lakó társ! -ordították egyszerre. Harry tartott a kezében egy tálat rajta sok-sok gofrival, ami Nutellával van megkenve. Már ha ránéztem jóllaktam!
-Srácok, ez nagyon kedves tőletek! De az csak három nap, emiatt nem kellett volna ekkora felhajtás! 
-Dehogynem! Hiszen már te is hozzánk tartozol!-mondták. 
-Köszi, de most elvonulhatnánk egy picit, hogy a lényegesebb dolgaimat előpakoljam? -kérdeztem.
-Persze, csak siess mert kihűl a gofri! -parancsolt rám Louis a tálra mutatva. Kacsintottam egyet, és már le is léptünk. A folyosó bal oldalán a második szobába vezetett Niall. 
-Remélem tetszik a szoba!
-Már hogy ne tetszene Niall? Főleg mert veled lehetek itt-feleltem. Kivettem a törölközőmet, a fogkefémet, de a kezembe akadt a nyaklánc "A te Ír Manódtól" felirattal. Niall észrevette, hogy babrálok vele, mert nem tudom a nyakamba tenni a kezem miatt, ezért kivette a kezemből és gyengéden a nyakamba rakta és végigsimította az oldalamat, majd csókot hintett a nyaklánc mellé és valami olyasmit dünnyögött, hogy "szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni". Én erre csak egy öleléssel válaszoltam. De túl tökéletes volt a pillanat, azonnal benyitott Harry, hogy menjünk enni. Hát így is cselekedtünk, mert már olyan volt mintha egy hónapig éheztettek volna, de eddig eltereltük erről egymás figyelmét... 
-És ki sütötte?-érdeklődtem, az asztalnál ülve.
-Zayn-felelte Liam. Pedig azt hittem a palacsintás eset miatt, hogy nem tud sütni... Na mindegy is. Kaja után átugrottunk hozzánk egy pár holmimért. Út közben Niall végig azt ecsetelte, hogy ő mindig is úgy gondolta, hogy neki ír felesége lesz, de most hogy megismert engem, gondolni sem merne rá. Bevallom, majdnem elolvadtam mikor ezt mondta, de néhány kérdés felmerült bennem.
-Miért hoztál nekem rózsát a koncert előtt? 
- Mert engem anya jó modorra nevelt. Egy lány után nem fütyülünk az utcán, hanem udvarolunk neki. Nem vagy kutya, hogy egy füttyentés miatt rohanj utánam. Amikor először megláttalak a szemem felcsillant. Tudtam hogy nekem te kellesz.
-Na most már ne kínozz...Elég volt a bókokból. -beálltunk a ház elé, bementünk és mivel nem volt otthon senki tényleg csak felmentünk a szobámba hoztam kivettem a szekrényemből néhány ruhát és egyet felkaptam. Ezúttal Niall-nek csillant fel a szeme mikor levettem a pólómat. Rohantunk le a kocsihoz, de mikor kiléptünk az ajtón elég nagy botrány fogadott...

A következő, részért szintén 3 komi kell. Remélem tetszik, és aki teheti légyszi ossza meg az oldalt:) Bocsi hogy rövid lett... Puszi

I./7. rész- Kórházban

-Jól hallottam?! Na majd elintézem vele...-gondolkodott el Niall.
-Milyen védelmező vagy!-mondtam elképedve.
-Hát akit szeretek, általában megvédem.
-Nincs mitől megvédened! Harry mindenkivel ezt csinálja-nyugtattam. De megint bevetette a bánatos kisfiú nézését, ami a legédesebb a világon! 
Ekkor a főorvos lépett be az ajtón, hogy közölje 2 hét múlva szedik le a gipszet. 
-Ne! Az nem lehet!!! Pont a jobb kezem, így írni sem fogok tudni! Mégis hogy gondolták ezt? Én jól vagyok! Nem kell a gipsz...-törtem ki, de akkor eszembe jutott, hogy ezen nem lehet változtatni és nem a doktorok hibája, hanem kizárólag az enyém, amiért nem bíztam eléggé a barátomban. 
-Bocsánat! Sajnálom, csak ez a mai nap eléggé lefárasztott...Köszönöm, hogy szólt...-mondtam, de akkor már menthetetlenül kínossá vált a helyzet, mivel a doki otthagyott. Olyan "ez a lány biztos beszívott" fejjel nézett vissza rám utoljára. Amint becsukódott az ajtó, azonnal kitört belőlünk a nevetés. Már a könnyem is folyt, amikor Niall kijelentette két kacaj között, hogy "ebbe a kórházba sem jövünk többet". Egyszer csak megszólalt a Viva la vida a Coldplay-től, erről rögtön rájöttem, hogy Niall mobilja csörög, hiszen ez a kedvenc száma. Csak néhány szót csíptem el a beszélgetésből, mert ide-oda mászkált a teremben. Amit hallottam nem jelenthetett valami jót... 
-Komolyan? Három nap múlva? -én csak feszült figyelemmel néztem és hallgattam  Niall reakcióit. Mikor letette a telefont elég kétségbeesett arca volt. Nem bírtam hallgatni, már nagyon furdalt a kíváncsiság.
-Mi a baj? Minden rendben, Niall?
-Figyelj! Ha elmondom nem fogsz teljesen megrémülni?
-Nem ígérek semmit, mivel elég nehéz úgy nyugodtnak maradni, hogyha valami sokkoló hírt akarsz velem közölni.
-Az a helyzet, hogy most beszéltem Liam-el és Paul nemrég mondta nekik, hogy kezdjünk készülődni, mert három nap múlva megyünk  vissza Londonba. 
-Nem akarom, hogy elmenj! -mondtam, és megteltek a szemeim könnyel.
-Én sem szeretnék tőled elszakadni, de amint tudok eljövök hozzád. -nyugtatott.
-Minél hamarabb! -de ekkor már a könnycseppek másodpercenkét folytak végig, a sokktól kipirult arcomon. Most jöttem rá igazán, hogy menthetetlenül beleszerettem Niall-be. Elkezdte nekem énekelni a More Than This-t. Nem tudom eldönteni, hogy a daltól, a fáradtságtól vagy attól, hogy Niall közellétében teljes biztonságban érzem magam, de azonnal elaludtam.
Az álmom elég furcsa volt...Arról szólt, hogy Linda bőrrákban meghalt, és szeptemberben elköltöztünk Londonba, mert apa ott kapott állást.

Reggel nem volt szükségem ébresztőórára. A szomszéd szobában biztos valami oltárian beteg ember feküdhet, de annyira köhögött, hogy az egész kórház tőle zengett. Az ágyam mellett volt egy fele akkora virágcsokor, mint én vagyok amiben találtam egy apócska kis borítékot. Ez állt a levélben:

" Jó reggelt, Pumpika! Sajnálom, hogy nem  találkoztunk, de túlóráznom kellett, mert nagyon sok elmaradásom volt. De ígérem ma este látni fogsz! Puszi: Apa"

Szerintem az aláírásra nem volt nagy szükség, mivel már az első mondatból rájöttem, hogy apa az. Hiszen ki más hívna úgy, hogy Pumpika? Ezt félretéve nagyon aranyos volt tőle ez a virág. De még volt ott három szál vörös rózsa. Ezekre egy ugyan olyan árnyalatú kis szalaggal rá volt kötve egy kicsike zöld zsákocska. Kibontottam és találtam benne egy kis cetlit amin ez állt:

"Szia, Zsófi! Remélem valami szupert álmodtál, mert én valami hihetetlen jót. Ne ijedj meg, amiért nem vagyok ott veled reggel, de csak délben engednek téged haza, én viszont addig éhen halnék. Feltételezem, hogy te is, így elmentem gyrosért. Nézd meg mi van még a zsákban. Niall:) 

P.S.: I love you! 

Az álmomról ne beszéljünk, mert ez kettős érzést váltott ki belőlem, de a kajában teljes mértékben jól gondolkodott. Éhen halok! És ez a P.S.: I love you! Tudja, hogy ez az egyik kedvenc filmem, és imádom ha hős szerelmest játszik! Amit pedig a zsákban találtam, az egy gyönyörű nyaklánc szív alakú medállal, amibe bele van vésve, hogy "Az ír manódtól <3". Ez az ajándék fogott meg a legjobban. Ez olyan igazi Niall-es, de sajnos egyedül ezt sem tudtam betenni a nyakamba a szerencsétlenkedésem miatt. Előkaptam a táskámból a telómat és a fülhallgatómat és hogy feldobódjak még jobban meghallgattam a OWOA-t, majd az összes számukat. Közben folyamatosan azon jártak a gondolataim, hogy mi lesz kettőnkkel hogyha Niall elutazik. Nem kínoztam magam tovább, átöltöztem valami normális ruhába és pakolni kezdtem a cuccaimat, hogy valamivel hasznossá is tegyem magam. Ahj, nem hiszem el...Már megint leejtettem a telómat és szétesett, természetesen még az ágyam alá is bepattant 1-2 darab... Mivel az ágyak a kórházakban elég magasak szoktak lenni így csak lehajoltam érte. Megmarkoltam az akkut és a SIM- kártyát, de ekkor egy kezet éreztem a hátsó felemen, ami egyre csak simogatott...Mivel eléggé meglepett, bevertem a fejem, de amint észhez tértem visszakézből adtam neki egy pofont a még ép kezemmel. De hála az égnek nem nagyot mert mikor megpillantottam a mögöttem álló személyt, teljesen lefagytam. 


A következő részhez is legalább 3 komment kell. Remélem tetszik, várom a megosztásokat is:) 

I./6. rész- Problémák

Az órámra pillantottam, reggel 8:34 volt. Jesszus! Hol van Niall? Nem hiszem el, hogy ilyen alattomos... Miért lépett le? -folyamatosan ez járt a fejemben. Próbáltam hívni, de nem vette fel. Ide- oda járkáltam a szobámban. Újra hívtam, ekkor már nem volt kapcsolható. Hagytam neki egy üzenetet:

"Miért mentél el?  Rossz nélküled ébredni. Szemét vagy!! Mit képzeltél, hogy talán csak ennyit mondok "semmi baj, menj csak"?! Ugyan olyan vagy, mint az összes többi srác!"

Tárcsáztam Maya számát, első kicsengés után fel is vette. 

- Szia, Zsófi vagyok. Elegem van, minden pasi egyforma! Egyedül ébredtem és még csak egy rohadt üzenetet sem hagyott az éjjeli szekrényemen! 
-Helló, nyugi, biztos csak valami dolga volt és nem akart felébreszteni. 
-Azt biztos mondta volna tegnap! 
-Nem biztos. Lehet, hogy reggel hívták és sürgős volt. Hiszen sztár! 
-Arra felébredtem volna. Nem alszom olyan mélyen, hogy ne kelnék fel egy telefon csörgésre. 
-Biztos nem húzott el rögtön Londonba egy szó nélkül! És ha csak elment mosdóba?
-Igaz...De bolond vagyok! 
-Na lát...-majd rácsaptam a telefont.Felkaptam egy farmert és egy pólót és rohantam le a lépcsőn ezerrel.
-Zsófi, mi ez a nagy rohanás?!-kért számon anya.
-Láttad Niallt? Eltűnt mellőlem. Reggel nélküle ébredtem. Anya, nem szeret engem! Ugyan olyan mint a többi!
-Nyugodj meg! Biztos vagyok benne, hogy szeret. Tegnap úgy nézett rád, hogy azt elmondani nem lehet.
-Nem, anya!! Nem tudok megnyugodni. Még csak két napja vagyunk együtt, de már lelép minden figyelmeztetés nélkül? -visítottam.
-Én nem láttam elmenni. Apád pedig már nagyon korán elment szemészetre. -ekkor már nem bírtam tovább. Kitört belőlem minden. A könnyek patakokban folytak végig az arcomon. 
-Zsófi, ne sírj! Biztos vagyok benne, hogy nem hagyott el! -nyugtatott.
-Könnyen beszélsz! Te nem éled át mindezt!-majd felkaptam a pulcsim és becsaptam magam mögött az ajtót. Rohantam végig az utcákon, egészen Mayáékig. Kopogtattam az ajtón. Kisvártatva Maya anyukája ajtót nyitott.
-Szia, Zsófi! Máris szólok Mayának. 
-Csókolom! Rendben, köszönöm. -mondtam erőltetett mosollyal az arcomon.
-Gyere be! Maya, itt van Zsófi!- kiabálta Andi néni.
-Megyek, anya!- hallatszott Maya hangja. Rohant le a lépcsőn, egyenesen hozzám. Azonnal megölelt, ami nagyon jól esett, hiszen ilyen helyzetekben az igaz barátok mindig mellettünk vannak. Elindultunk Maya szobájába, a lépcsőn fel és szembe be az ajtón.  Leültem a kanapéjába és hadarni kezdtem.
-Megnéztem mindenütt, de nyoma veszett. Egyszerűen lelépett!! És senki nem látta elmenni. Nem szeret engem! Teljesen kikészít! Persze szédíteni, arra jó vagyok! 
-Pedig én ezt nem gondoltam volna pont Niall-ről! Hiszen Ő nagyon közvetlen, és őszinte. Szerintem biztos nyomós oka volt arra hogy egyszerűen eltűnjön mellőled!-magyarázta Maya- de próbáld meg felhívni!
-Már nagyon sokszor próbáltam, de nem vette fel, majd nem volt kapcsolható. Hátha most sikerül...-pityeregtem.De megint nem tudtam elérni. Legalább venné fel azt a nyamvadt telefont! Hiszen azért van, vagy nem?! -gondoltam. 
-Nézzünk valami filmet, hátha megnyugszol! -tanácsolta Maya.
-Jó nézzünk...-mondtam dühösen.
-LOL jó lesz? 
-Igen, nézzük.-vágtam rá gondolkodás nélkül. 
*KÉSŐBB* 
-Lehet hogy te is csak a rosszabb esetre gondolsz mindig mint Lola.
-Muszáj volt felhozni? Na én viszont most megyek haza hátha azóta van valami fejlemény... Kikísérsz? 
-Persze!-válaszolta Maya. 
-Helló, és köszi a vigasztalást! 
-Semmiség, hy! - Rohantam haza, amilyen gyorsan csak tudtam szedni a lábaimat. Amint beléptem az ajtón ott találtam Niallt. 
-Te meg mit keresel itt?! 
-Sajnálom! De én csak...
- Nem fogom végighallgatni a kifogásaidat! Mondd meg nyugodtan, hogy nem szeretsz, csak jó volt játszadozni velem! -majd kirohantam az ajtón egyenesen az utcára, Niall utánam- Két nap! Két napja vagyunk együtt, és máris lelépsz?! -amint kimondtam, egy autó hajtott felém. Mintha a lában földbe gyökerezett volna, nem bírtam mozdulni. 
-Zsófi-hallottam Niallt kiabálni. Fájdalom nyilallt bele a jobb kezembe, kibírhatatlan volt.
-Áú!!-kiabáltam. Amikor kinyitottam a szemem csak Niallt és egy ismeretlen férfit láttam. Mindketten nagyon rémültek voltak.
-Minden rendben, édesem?-kérdezte Niall.
-A jobb kezem nagyon fáj, de ezen kívül igen.
-Nagyon sajnálom, Hölgyem! Nem tudtam fékezni!- mentegetőzött a férfi.
-Beviszem a kórházba. -szólt Niall anyunak, aki természetesen jött velünk. Út közben folyamatosan kérdezősködött hogy nincs-e hányingerem, vagy hogy látok- e rendesen... Tudom, hogy csak aggódik de mikor hatodszorra kérdezte meg ugyan azt elegem lett. 
-Anya, jól vagyok. Ha valami bajom lesz elhiheted , hogy szólni fogok. Ne aggódj már ennyire! -mondtam dühödten.Erre anyu lesütötte a szemét. Többet nem kérdezősködött. 
Amint odaértünk Niall kinyitotta nekem az ajtót majd az ölébe vett és így vitt be a kórházba, hiába mondtam hogy a lábaimmal semmi baj nincs. 
A doktor nő azt mondta hogy eltört a kezem és enyhe agy rázkódásom van, de ezen kívül semmi komoly. Begipszelték a kezemet és végigmentünk egy tágas fehér folyosón egészen egy egy ágyas szobáig, ahol aludnom kell éjjel, mert bent kell maradnom megfigyelésen. Befeküdtem az ágyba, Niall pedig odaült mellém gy székre. 
-Sajnálom a ma reggeli eltűnést, de dedikálásom volt amit elfelejtettem megemlíteni. Tényleg ne haragudj rám. Szeretlek, és soha nem akarnálak megbántani! -mondta.
-Semmi baj...Én is szeretlek! -fogtam meg a kezét. Ekkor kinyílt az ajtó, anya lépett be rajta és mondta hogy elintézte a papírokat a doktor nővel. 
-Na, Zsófi nem megmondtam, hogy biztos volt nyomós oka arra, hogy elmenjen?!
-De anya, megmondtad...-ismertem be anya igazát. 
Niall felhívta a srácokat, hogy ne keressék, mert bent marad velem éjszakára. Majd a kezembe nyomta a telefonját és ennyit mondott:
-A srácok beszélni akarnak veled.- A fülemhez vettem a telefont és beszélni kezdtem.
-Helló, srácok! Mizujs?
-Szia, Zsófi! -mondták egyszerre- Szeret téged Niall. Dedikáláson végig ott pattogott, hogy mi lesz ha soha nem bocsájtasz meg neki. -fejezte be Liam. 
-Én is őt, csak többet ilyet ne csináljon-néztem Niall-re.
-Jogos. Jobbulást! Reméljük hamar meggyógyulsz!
-Köszi, srácok.
-Na szia, puszi! -köszöntek el. 
-Helló! Puszi!
-Ja és remélem a popsid is ugyan olyan jó maradt! -mondta nevetve Harry. Majd letette. Azt hiszem ezt Niall is hallotta az arc kifejezéséből ítélve...

3 megjegyzés a következő részért:) Remélem tetszik! Kérlek titeket, hogy osszátok meg a blogomat:)) puszi
Remélem mindenkinek feltűnt hogy van a blogom tetején zenelejátszó:)