tag:blogger.com,1999:blog-59960266423495192852024-03-21T16:57:19.820-07:00DirectionerZsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.comBlogger22125tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-75378474043307145632014-11-19T12:11:00.000-08:002014-11-19T12:11:29.149-08:00Folytatás<b><span style="font-size: small;"><u>Sziasztok! </u></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><u>Újabb hírrel jelentkezem. Mivel kifejezetten hiányzik az életemből az írás, így folytatni fogom a blogot. Sajnos nem tudom megmondani, hogy milyen rendszerességgel fogom hozni az új részeket, de igyekszem minél gyakrabban. Nagyon remélem, hogy a hosszadalmas kihagyás után is megmaradt még pár olvasóm és sikerül majd bezsebelnem néhány újat is. </u></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><u>Úgy tervezem nem lesz túl sok rész, mert lassan be szeretném fejezni ezt a blogot, úgy, hogy egy egész történet kerekedjen ki belőle. Ezután szeretnék egy újabb blogba kezdeni, amely nem lesz fanfiction. Csak egy "egyszerű" történet. </u></span></b><br />
<br />
<span style="color: #e06666;"><span style="font-size: large;">Mindenképpen jelezzetek vissza, ha ti olvasnátok, hiszen jólesne egy kis támogatás. </span></span>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-36588167741545707892014-01-03T05:23:00.000-08:002014-01-03T05:23:01.762-08:00Segítség!:$<span style="color: #741b47; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Elkezdtem írni lapra, magamnak egy könyvet... Úgy gondoltam miért ne? Tegnap este unatkoztam és kedvem támadt írni, mivel ezt a blogot már nem hiszem, hogy folytatom gondoltam megosztom veletek a prológusát, hogy tudjam érdemes-e folytatnom. Bár még kevésnek érzem magam ehhez, de nagyon szeretném ezt befejezni és kitartani a végéig, hogy később könyvként tarthassam majd a kezemben. Legyetek szívesek őszinte véleményt írni kommentbe és pipálhattok is!;) </span><br />
<span style="color: #741b47; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span><span style="color: #741b47; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="font-family: "Segoe Print"; font-size: 16pt; line-height: 31px;">Prológus<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 24px;"> Igazából én magam sem tudom, hogy mire számítottam, de erre az egy dologra még csak gondolni sem mertem volna… Elrohant. Collin volt az egyetlen ember, aki nem taszított el magától amikor megtudta, hogy ki – vagyis inkább mi – vagyok valójában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 24px;">Bár én sem mondom, hogy rájöttem mivé váltam amikor anyám a kezeim közt mondta ki utolsó szavait, de arra igen, hogy manipulálom az emberek érzéseit, gondolatait és cselekedeteit. Alapvetően mindenki királynak tartaná, ha ez vagy ehhez hasonló képességei lennének, de én inkább kegyetlennek gondolom, na jó. Gondoltam, amíg nem jött Collin és segített nekem optimistábban látni a világot, és ez az ami miatt megszerettem őt. Kizárólag mint barátot!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 24px;"> Aztán ma éppen azt próbáltuk megfejteni, mit jelenthettek anyu utolsó mondatai:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Cambria","serif"; font-size: 12pt; line-height: 24px;">„ Most átadom neked, amit már régen kellett volna, de nem tettem. Sajnálom… Akit igazán szeretsz, ne bűvöld és manipuláld, mert elveszíted. Egyedül kell megbirkóznod mindezzel. Okkal került hozzád ez a képesség. „<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 24px;"> Próbáltunk a sorok között olvasni, próbáltunk a szavak mögé látni, próbáltunk rájönni az okra, az indokra ami miatt az erőt nekem szánták. De kik és miért? És akkor valahogy – ötletem sincs hogy – közel kerültünk egymáshoz és… És megcsókoltam. Zavartan eszméltem fel meggondolatlan cselekedetem kába álmából, de addigra már késő volt. Collin ellökte magát tőlem és gyors, dühös léptekkel sietett el onnan. Onnan a közelemből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 24px;"> Utána akartam kiabálni és meg szerettem volna magyarázni az egészet, de mégis hogyan tehettem volna? Magamon sem tudtam kiigazodni. Bonyolult voltam, mint egy matekpélda vagy mint egy nő. Így csak álltam ott mint egy jókora darab szerencsétlenség.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; margin: 0px; orphans: auto; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">
<br /></div>
Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-57678819680023473302013-07-26T12:53:00.000-07:002014-11-19T12:02:51.124-08:00II./1. Rész- Lépcső<i><u>Kedves Olvasóim!</u></i><br />
<div>
<i><u>Először is óriási köszönetnyilvánítással kezdeném, mert miattatok nem hagytam abba az írást! Hogy őszinte legyek úgy érzem sokat fejlődtem, bár még mindig elég béna vagyok, de jobbnak mondható! El sem hiszem hogy el is érkeztünk a második évadhoz! Ígérem ezúttal sokkal alaposabb leszek és igyekszem a legjobbat nyújtani nektek! Remélem sok kommenttel fogtok engem megajándékozni, és nem fogom úgy érezni, hogy feleslegesen dolgozok és gürcölök órákon át a részekkel. Nagyon szeretlek titeket, drága olvasóim és remélem, hogy most sem hagytok cserben és sok támogatást fogok kapni tőletek. Akitől a legtöbb ösztönzést kaptam az Gréti és Cservenák Réka volt, így nekik külön szeretném megköszönni a támogatást:) De nem rizsázok tovább, hiszen tudom, alig várjátok, hogy végre olvashassátok a második évadot! <3</u></i></div>
<div>
<i><u><br /></u></i></div>
<div>
<i><u><br /></u></i></div>
<div>
<b>Amikor kiértem a repülőtérről, még mindig ugyan az a Zsófi voltam, csak egy másik, nagyobb városban, pontosan ott, ahol az egész jövőmet elképzeltem. A lehetőség, hogy bekerülhetek a kedvenc tánccsapatomba itt Londonban, nagyon feldobott. Az embereknek körülöttem teljesen normális és átlagos volt, hogy ezen gyönyörű város utcáin sétálgathatnak, de egy magamfajta lánynak ez egy mesébe illő, idilli elképzelés. Büszkének éreztem magam, hogy eggyel följebb léphettem az álmaimhoz vezető lépcsőn. Már alig pár lépcsőfok választott el a csúcstól, az álmomtól. Bármire képes lettem volna, csupán azért, hogy nagy táncos lehessek és világhírű sztárokkal léphessek fel. Ha kell akár négykézláb, de bármi áron végigmentem volna azon a lépcsőn. Egy férfi megállt mellettem és tekintete engem fürkészett, amint óriási önelégült mosollyal az arcomon álltam a sétálóutca kellős közepén, és tekintetem végigjárta az épületek tömkelegét, míg meg nem pihent a tőlem távolabbra eső, tornyosuló Big Ben-en. Talán már tíz perce bámult engem a furcsa, szemüveges alak, mikor meghallottam Stell hangját a hátam mögül, aminek hatására riadtan rezzentem össze, és fordultam a hang irányába.</b></div>
<div>
<b>- Zsófi, indulhatunk már? Most hívtak, hogy ha húsz percen belül nem érünk oda a lakásunkhoz, akkor kiadják valaki másnak! </b></div>
<div>
<b>- Ja... Hát persze! Húzzunk bele! -mondtam összezavarodva.</b></div>
<div>
<b>Apró és bátortalan lépésekkel igyekeztünk a főút mellé taxit fogni. Egyre csak közeledtünk, míg nem odaértünk a padkához, ahol mind a négyen tanácstalanul álltunk meg, ezen kicsit mosolyognom kellett, de nem akartam a lányokat kellemetlen helyzetbe hozni, így igyekeztem elfojtani a kitörni készülő, soha abba nem maradó, jóízű kacagásomat. </b></div>
<div>
<b>- Ahj, Istenem... Mit ácsorgunk itt, mint egy csapat szerencsétlen? -szólalt meg Maya dühödten- Taxi! -kiabálta.</b></div>
<div>
<b>Mint arra számítani lehetett, egyetlen sárga, taxi felirattal ellátott fekete járgány sem állt meg előttünk, sőt még csak nem is lassított. Maya elkerekedett szemekkel bámult maga elé, mint akit éppen most alázott le egy nála öt évvel fiatalabb kislány. Úgy látszik van még mit gyakorolnunk, hiszen csak úgy hirtelen idecsöppentünk Londonba, és még egy nyomorult taxit sem tudunk fogni. Jellemző. </b></div>
<div>
<b>Nem bírtam tovább, hogy tétlenkedünk és tizennégy perc múlva kiadják valaki másnak a lakásunkat. Két-két ujjamat a szám sarkába raktam, fújni kezdtem, és ekkor egy magas és ugyanakkor hangos füttyszó hagyta el a számat. Hirtelen vagy nyolc taxis fékezett le előttünk. Gyorsan bepattantunk a hozzánk legközelebb eső autóba, a bőröndjeinket ölünkbe, vagy éppen a lábunk alá dobálva. </b></div>
<div>
<b>Hova lesz a fuvar? -kérdezte az őszülő sofőr egyenesen rám nézve. </b></div>
<div>
<b>Tudtam, hogy a választ tőlem várja, de amilyen hirtelen jött a bátorságom olyan gyorsan el is szállt. Zita őrült kotorászásba kezdett óriási, barna bőr válltáskájában. Pár pillanatig értetlenül vizslattam finom vonásokkal teli arcát, de akkor beugrott, hogy mi után kutat. Ő írta fel és rakta el a címünket. </b></div>
<div>
<b>- Csak egy pillanat, mindjárt megvan -hadarta sietősen. </b></div>
<div>
<b>- Rendben, időm mint a tenger -mondta a bácsi. </b></div>
<div>
<b>Kedves embernek tűnt első ránézésre. Feje kerek és pufók, haja őszülő. Rövidke, göndör tincsei gyönyörűen szegélyezték a mosolygástól gödröcskés arcát. Nagy kerek lencsés szemüvege kiemelte gyönyörű kék, és ugyanakkor táskás fáradtságról lila karikákkal árulkodó szemeit. Duci testén világoskék, kockás inget viselt, rajta sötétkék kötött mellénnyel. Kövér ujjai lazán pihentek a kormányon, és hüvelykujjával ritmusra ütögette azt. </b></div>
<div>
<b>A férfi méregetése közben teljesen meg is feledkeztem arról, hogy hol is vagyok. Ebben a városban mintha az emberek is másak lennének. </b></div>
<div>
<b>- Huhh... Megvan! -kiáltott fel Zita.</b></div>
<div>
<b>Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt vörös ajkain, és borzalmasan hadarva diktálni kezdte a címet. A mellettem ülő sofőr hozzáértőn bólintott és a gázra lépett. </b></div>
<div>
<b>- És siessen, ha kérhetnénk! -vetette oda Stella tökéletes udvariassággal a hangjában. </b></div>
<div>
<b>- Ahogy gondolják! -mosolygott a taxis. </b></div>
<div>
<b>Legalább százhússzal száguldoztunk London óriási épületei között. Mind a négyen hangos visongásba kezdünk, amikor csöppnyi lassítás nélkül vettünk be egy óriási kanyart, és majdnem egy buszban kötöttünk ki. Bevallom, nem az álmom megvalósítása előtt pár lépcsőfokkal akartam meghalni... </b></div>
<div>
<b>Úgy elkalandoztam a gondolataimban, hogy észre sem vettem volna, hogy megálltunk, ha Zita bele nem rúg egyet az ülésembe, amikor épp próbál kikászálódni hátulról, kezében a pink bőröndjét szorongatva, mondván; "Az ezekben lévő dolgok nem tartoznak senkire, csakis rám."</b></div>
<div>
<b>Gyorsan összedobtuk a pénzünket a taxisnak, és pufók kezébe nyomtuk egy kis borravalóval ellátva a gyorsfuvar miatt. </b></div>
<div>
<b>Ahogy elhajtott előlünk a taxi, káprázatos látvány tárult elénk. Egy gyönyörű, magasba nyúló épület, aprólékosan kidolgozott domborművekkel díszítve, az amúgy is szép házat. A bejáratnak vélt üvegajtóhoz rohantunk, feltéptük az ajtót és mint akiket hajt a tatár, berontottunk oda. Zitával a portásnőhöz siettünk, aki morcos ábrázattal üldögélt a pult mögött, ami mögül éppen csak kilátszott a feje, talán még ágaskodnia is kellet. Állán egy óriási szemölcs éktelenkedett, beismerem nem volt túlságosan szívderítő látvány. Barna haja, egy csattal kontyba fogva, amiről megállapítottam, hogy nem túl előnyös számára. </b></div>
<div>
<b>- Jó napot! Szeretnénk elkérni a kulcsainkat a harminckilences lakáshoz. Előre utalással kifizettük az első havi árát -szólalt meg Zita.</b></div>
<div>
<b>- Ahogy ide becsörtettek, az rögtön elárulta, hogy ez a négy kamasz, akiké a harminckilences lakás... -morogta az orra alatt a nő- Itt vannak -dobott le elénk a pultra négy egyforma kulcsot. </b></div>
<div>
<b>Felkaptam őket a márványlapról fülig érő mosollyal -ahogy anyu fogalmazna-pofikámon. Bármennyire is bunkó volt az a nőnek nem nevezhető illető, ez most nem tudta elrontani a kedvemet. Odaugrándoztam Stellához és Mayához, akik éppen aktívan vitatkoztak valamiről, mert folyamatosan ezt mondogatták "Nem is, tuti nem" meg "Dehogynem". </b></div>
<div>
<b>A harminckilences lakás ajtaja előtt állva, találkozott a lányokkal a tekintetünk. Mintha egy rugóra járt volna az agyunk. Egyszerre vettünk mély levegőt és léptünk közelebb új otthonom bejáratához. Nagyon örülök, hogy nyáron itt maradnak velem a lányok, de az már kevésbé dob fel, hogy szeptembertől egyedül kell boldogulnom Londonban. Csak lesz valahogy. Szívem a torkomban dobogott, amikor a kilincsre raktam izgatottságtól remegő kezemet. A kulcsot a zárba helyeztem és egy határozott mozdulattal kizártam azt. Lassan lenyomtam a kilincset, és kitártam az ajtót. Szemben egy óriási ablak helyezkedett el a nappalinak vélt szobában. Bementünk és ki merre látott, arra indult felfedező útra. </b></div>
<div>
<b>Én balra indultam, ahol a konyha és az ebédlő volt. A terem közepén egy óriási ovális asztal állt. Mintha antik lett volna. Ki tudja, talán az is... Tényleg mintha az álmom vált volna valóra! Dupla ajtó vezetett a hálószobámba, ahol minden bordó színben pompázott. Bordó ágynemű, bordó kanapé, bordó lámpa, bordó terítő és bordó éjjeliszekrény. Abban már biztos voltam, hogy ezt a szobát át fogom alakítani. Sok a bordó és kevés a vidám szín, babzsák és színes tapéta. Nem tehetek róla, hogy imádom a színeket. Gondoltam miért ne próbálhatnám ki azt, amit a filmekben oly sokszor lehet látni? Az ágy felé futottam és hassal rávetettem magam, de ekkor a fájdalom tőrként nyilallt a lábamba. Felültem az ágyon, vagy inkább felkászálódtam és megnéztem már megint mit tettem szerencsétlen testemmel. A vér egy óriási ponton ütemesen lövellt ki a térdemből. Hirtelen megszédültem és óriási rosszullét kerített hatalmába.</b></div>
<div>
<b>Ezek után csak annyira emlékeztem, hogy valaki rángat és kétségbeesetten a nevemet hajtogatja. </b></div>
<div>
<b>- Csak egy apró rosszullét, semmi több! Ne aggódjatok! </b></div>
<div>
<b>- Tudtam, hogy nem szabadott volna elengednem téged felügyelet nélkül Londonba -hallottam anyu megrémült hangját a telefonból.</b></div>
<div>
<b>- Anya, én már nem vagyok gyerek! Nem kell mindig felügyelet alatt tartani, tudok vigyázni magamra! Tudod, hogy soha nem bírtam a vért! -mentegetőztem.</b></div>
<div>
<b>- Nem arról van szó, hogy nem bírod a vért, hanem arról, hogy egy napja sem vagy egyedül egy óriási városban - ami ráadásul számodra idegen - és már veszélybe sodrod magad!</b></div>
<div>
<b>- Remélem tisztában vagy vele, hogy csak az ágykeretbe ütöttem be a térdem... -mondtam szemtelen hangnemmel.</b></div>
<div>
<b>- Jogos, de te akkor sem beszélhetsz így velem! Megértetted kisasszony?! -mondta szinte már fenyegetően.</b></div>
<div>
<b>- Tizennyolc éves vagyok anya! </b></div>
<div>
<b>- Igen, de ettől még ugyan úgy gyerek maradsz!</b></div>
<div>
<b>- Jól van, szia!</b></div>
<div>
<b>- Le ne tedd! - kiáltotta a telefonba.</b></div>
<div>
<b>Átcsörtettem a konyhán és a nappalin egyenesen Maya szobájába. Minden egyes lépésnél szúrt a térdem, de ezúttal a dühöm erősebbnek bizonyult a fájdalmamnál.</b></div>
<div>
<b>- Mi a francért kellett felhívnod a szüleimet, hogy elájultam?! - vágtam Maya képébe.</b></div>
<div>
<b>- Mert aggódtam miattad... - mondta remegő hangon.</b></div>
<div>
<b>Ahogy ezt hallottam, úgy megpuhultam, hogy akár kenyérre is lehetett volna kenni. A mérgem mintha elszállt volna.</b></div>
<div>
<b>- Nem kell miattam aggódnom, Maya! - mondtam megértően és lépkedtem oda hozzá, hogy megöleljem az ágyon kucorgó barátnőmet. </b></div>
<div>
<b>- Bocsi, nem akartam, hogy összevesszetek - mondta bűnbánón. </b></div>
<div>
<b>- Semmi baj, tényleg. Csak idegesít, hogy gyerekként bánnak velem... Na most viszont kipakolok, mert holnap megyek állás interjúra és időben le akarok feküdni. </b></div>
<div>
<b>- Oké, jó éjszakát! - húzta mosolyra a száját.</b></div>
<div>
<b>Visszakullogtam a szobámba, kicipzároztam a bőröndömet kivettem a benne tornyosuló ruhákat és a szekrényhez vittem. Kinyitottam az ajtaját, beraktam a ruhákat, és már mentem is volna a következő adag ruháért, amikor megakadt valamin a szemem. Egy boríték volt az. Érte nyúltam és már nyitottam is fel. Kiszedtem belőle a papírt és olvasni kezdtem a benne álló üzenetet:</b></div>
<blockquote class="tr_bq">
<span style="color: #e06666;"><b>"Kedves Directioner! Végre itt vagy Londonban, közelebb hozzám mint gondolnád. Remélem tetszik a város, és szívesen elvinnélek egy szuper városnézésre, de akkor felfedném emberi mivoltomat. Így hát szomorú szívvel vetem ezt papírra, de majd ha eljön az ideje találkozni fogunk. "</b></span></blockquote>
<b>Közelebb, mint gondolnám? De mégis honnan ismerhetne, ha londoni? Egyre jobban kezdtem összezavarodni. Nem tudtam hogy deríthettem volna ki, hogy ki a küldő és mégis mit akarhat tőlem. Egyre csak azon rágódtam, hogy honnan tudhat róla hogy eljöttem Londonba. Kivel figyeltethet? Kezdek aggódni. Nagyon. </b><br />
<b>- Stella! - kiabáltam, mert láttam amikor ment a konyhába élelem után kutatva. </b><br />
<b>-Tessék? - állt meg az ajtóban.</b><br />
<b>- Nézd, ezt most kaptam. Vagyis találtam - helyesbítettem - Ez már nem az első - matattam a táskámban és felmutattam a borítékokat - Nem tudom ki írja, de azt igen, hogy valaki továbbítja nekem. </b><br />
<b>- Ezt meg honnan veszed? - kérdezte furcsa hangsúllyal.</b><br />
<b>- Hát onnan, hogy most írta, hogy végre közelebb vagyok hozzá, mint gondolnám. És akkor valakinek el kellett juttatnia hozzám a leveleket, hogy pont akkor legyenek ott ahol kell és akkor, amikor kell.</b><br />
<b>- Biztos - mondta lazán.</b><br />
<b>Furcsának találtam Stella viselkedését. Ő nem ilyen, de biztos csak fáradt...</b><br />
<b><br /></b>
<i><u>Remélem tetszett és sok kommentet és pipát, sőt feliratkozót fogok kapni.:)</u></i><br />
<div>
<b><br /></b></div>
<div>
<br /></div>
Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-10854884454884488212013-07-03T07:07:00.002-07:002013-07-03T15:03:15.860-07:00Facebook csoport<b><span style="font-size: large;">Csatlakozzatok a facebook csoportomhoz!</span><span style="font-size: x-large;"> </span></b><a href="https://www.facebook.com/groups/352749171521065/"><span style="font-size: x-large;"><b>Katt!</b></span></a><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 16px;"> </span><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 16px;">Közzé fogom tenni, hogy mikor lesz új rész, jelentkeztem-e versenyre, kaptam-e díjat stb. Ebbe a csoportba ti is bármikor írhattok és szívesen beszélgetek bárkivel. Viszont blogot közzétenni tilos! </span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 16px;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 16px;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUINdOAhYyxtmO37EoJAKEgjMWov0si1T0WKKVWuOzNj2mAuJGn1BtGB-8qK5CDJQKV8EHXW_Jvm8pkboAmLI4n_92pCa8SRwU4iZCLF5pgu66nXZuZwDzVnzgJ8p_CrUfZe18upSA6fY/s480/csatlakozz.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUINdOAhYyxtmO37EoJAKEgjMWov0si1T0WKKVWuOzNj2mAuJGn1BtGB-8qK5CDJQKV8EHXW_Jvm8pkboAmLI4n_92pCa8SRwU4iZCLF5pgu66nXZuZwDzVnzgJ8p_CrUfZe18upSA6fY/s320/csatlakozz.png" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 16px;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 16px;"><br /></span>
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Georgia, serif; font-size: 16px;"><br /></span>
<b><span style="font-size: x-large;"><a href="https://www.facebook.com/groups/352749171521065/">Zsófi* blogjai facebook csoport</a> <--- Katt!:) <3</span></b>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-26781337871645447272013-06-08T13:45:00.002-07:002013-07-26T08:43:52.292-07:00I./17. rész- Repülőút<b>Na jó, bevallom nem volt valami zseniális terv, de mégis úgy éreztem, hogy legalább teszek valamit azért, hogy megtudjam ki a titkos hódolóm. </b><br />
<b>Zavarodottan battyogtam a szobám fele, ledobtam magam az ágyamra és megnyitottam az e-mail fiókomat. Még átfutottam párszor a rövidke kis szövegen, majd kutatni kezdtem a fejemben valami elfogadható válaszban reménykedve. Amint eszembe jutott valami eszeveszettül kezdtem verni a klaviatúrámat,melynek időnként elég ijesztő hangjai voltak, ezért néha kicsit visszavettem. Bár a kezem remegett az izgatottságtól, az ujjaim ütése mintha sokkolás képpen hatottak, volna árva billentyűimre. Ilyen is csak az én fejemben fordulhat meg -gondoltam magamban. De drámai sajnálkozásomat megzavarta egy furcsa zaj lentről. Ezúttal már teljesen fel voltam készülve mindenféle tolvajjal szemben, ezért megragadtam a sarokba támasztott rózsaszín esernyőmet, melynek vége elég hegyesnek tűnt ahhoz, hogy megvédjem magam vele. Mintha üldözési mániám lett volna a betörés óta. Nem mertem egyedül a pincében és a padláson egymagamban bóklászni, mert az egész testem beleremegett minden egyes kis hangba. Az elképzelésem az volt, hogy -akárcsak pókember- a nyakamba ugrik valaki a semmiből egy láncfűrésszel a kezében... </b><br />
<b>Halkan és amilyen lassan csak tudtam kitártam a szobám dupla ajtaját és lábujjhegyen, jártam-keltem odafent. Minden egyes lépésem olyan volt, mintha csak egy tollpihe szállt volna le a földre. De akit le akartam szúrni az esernyőmmel pókapu volt és nem pókember... Rákvörös arccal vizslattam apa feszült tekintetét, majd mikor megkérdezte, hogy mit csinálok csak egyszerűen kivillantottam hófehér fogsoromat. Afféle "mindjárt elsüllyedek szégyenemben" műmosoly volt. Láttam az arcán, hogy tudja mire készültem az imént, de szerencsére tapintatos egy édesapám van így megúsztam minden anyaféle kérdést.</b><br />
<b>-Szia, Pumpikám! -köszöntött apa óriási mosollyal az arcán- Már nagyon hiányoztál! Gyere ide! -nyújtotta felém mindkét kezét. </b><br />
<b>-Szia apa! Te is nekem. -mondtam és karjaiba vetettem magam. </b><br />
<b>Most már valóban elhittem, hogy nagyon hiányolt -nem mintha eddig nem hittem volna el- de azért megfojtania igazán nem kéne.</b><br />
<b>-Szóval esernyő, mi? -kérdezte gúnyosan. </b><br />
<b>Ohh valahogy éreztem, hogy ez kihagyhatatlan lesz számára... Pedig már kezdtem magam beleélni, hogy nem cikizi az aranyos kis rózsaszín esernyőmet.</b><br />
<b>-Na de apa! Nem érezte magát biztonságban az esernyőm, így gondoltam magamhoz veszem egy időre...-próbálkoztam dadogva valami kifogással - Na jó, csinálok neked fincsi kaját! -tereltem a szót, ezúttal nagyobb sikerrel.</b><br />
<b>-Hm, oké. Mondjuk lasagne? -vetette rám óriási bociszemeit.</b><br />
<b>-Megnézem van-e itthon minden hozzávaló. Talán szerencséd lesz. -mondtam furfangosan. </b><br />
<b>Apu elég szerencsés ember, így alig egy órával később úgy ette a főztömet, mint egy kisgyerek. De sajnos nem értem rá őt nézni. Egész este csak pakoltam és pakoltam megállás nélkül. </b><br />
<b><br /></b>
<b>Másnap reggel, mintha csak bal lábbal keltem volna föl. Nem tudom mi lelte a kedvenc bőröndömet, de mikor elkezdtem bele pakolni szabályosan szétszakadt. Elindultam a boltba, hogy majd veszek egy másik gurulós bőröndöt, de szerencsémre nem volt raktáron... Amikor hazamentem és közöltem apuval, hogy mi a helyzet ő egy pillantás alatt megoldotta, ha tetszett nekem, ha nem... Én csak nyamvadtan álltam a nappali közepén és vártam apa feltörekvő ötletét. </b><br />
<b>-Tádááá-mutatott fel egy ősrégi utazótáskát, tele matricákkal és firkákkal.</b><br />
<b>-Hm, apa! Megmentetted az életem -mondtam megjátszott meglepődéssel.</b><br />
<b>Komolyan azt akarja, hogy azzal az ütött-kopott akármivel menjek Londonba? -fordult meg bennem a kérdés. Mindegy, azt hiszem muszáj lesz beletörődnöm... </b><br />
<b><br /></b>
<b>*Nem sokkal később*</b><br />
<b>Tekintetem ide-oda járkált az ablakon lefolyó dagi vízcseppek között. A kuszán sorakozó vízcseppekből próbáltam kivenni egy-egy formát. Időnként sikerrel is jártam. De még a vízcseppeknek sem sikerült ébren tartaniuk. A szemeim mintha letapadtak volna. </b><br />
<b>Amikor felkeltem az ablakon kinézve világosságot láttam. Itt bent a repülőben pedig zajlott az élet. Az emberek nyüzsögtek és a türelmetlen gyerekek figyelmét már semmi sem tudta lekötni. -mindeközben én csak halálosan nyugodtan elővettem a fülhallgatómat és meghallgattam a kedvenc zongora darabjaimat. Ütemre mozgattam a lábam, ami nem igazán tetszett a mellettem ülőn nőcikének, dehát én is elviseltem a csámcsogását és a cuppogását, na meg ahogy kiszívja a fogából a kajamaradékot. Azt hiszem én még mindig elviselhetőbb vagyok egy fokkal... </b><br />
<b><br /></b><b><span style="color: #351c75;"> Ne haragudjatok, amiért ennyit kellett várni erre az igen rövid részre, de bekrepált a gépem és idő közben még beteg is lettem. Nagyon szépen köszönök mindent, legfőképpen az új díjat (nézd meg a "Díjak" oldalon) és a feliratkozókat, most érzem igazán, hogy van értelme annak amit csinálok!:D De ez csak felesleges rizsa... Bevallom elég unalmas lett ez a rész, de azért remélem kapok néhány komit és pipát, talán még feliratkozót is!:) Nézzetek be az új blogomba: </span></b><a href="http://ifyouloveonedirection.blogspot.hu/">http://ifyouloveonedirection.blogspot.hu/</a><br />
<span style="color: #351c75;"><b>Ide is várom a komikat, pipákat és feliratkozókat. Cserélek mindenkivel nagyon szívesen mindkét blogon! És építő kritikát is várok:) Csóközön: Zsófi* </b></span><br />
<b><br /></b>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-85623265233831389472013-06-04T09:39:00.002-07:002013-06-07T13:04:47.392-07:00Figyelem!!!<span style="font-size: large;"><b>Kedves Olvasók!</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Nagyon szépen köszönöm a blog harmadik díját, amit meg lehet nézni a "Díjak" oldalon.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><b>Úgy döntöttem, hogy már csak 4 részt írok ebbe a blogba, mert neki szeretnék állni egy új blognak, mivel ez elég sablonosnak bizonyult... Aki olvasná az új blogomat légyszi pipáljon a rész végén, hogy érdemes-e nekiállnom. Kommentben is várom a visszajelzéseket és ha már elolvastátok az eddigi 16 részt hagyjatok nyomot magatok után, iratkozzatok fel, komizzatok, pipáljatok és néhány megosztás is nagyon jól esne. Chat-be is lehet írni, hogy olvasnátok-e a blogot:)</b></span><br />
<span style="font-size: x-large;"><a href="http://ifyouloveonedirection.blogspot.hu/">http://ifyouloveonedirection.blogspot.hu/</a> <--- LÉTREHOZTAM:))</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-78305980076295367832013-05-27T12:00:00.000-07:002013-07-26T08:43:37.467-07:00I./16. rész- Utólagos névnap<b>Igyekeztem, hogy elnyerje a tetszéseteket ez a rész és azt hiszem most már mindenki számára kezd értelmet nyerni a blog címe. Iratkozzatok fel, komizzatok:) Legalább 3-5 komi kell a kövi részhez! Megkaptam a blog 2. díját, amit nagyon szépen köszönök! Meg tudjátok nézni a díjak oldalon!:))) Mint már említettem chat- be lehet írni. Nézzetek be az új blogomba, amit egy barátnőmmel írunk: </b><a href="http://gretaeszsofiblog.blogspot.hu/">http://gretaeszsofiblog.blogspot.hu/</a><br />
Lehet pipálni a részek alatt a véleményetek szerint:))<br />
<b>By: Zsófi :*</b><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Egy apró zöld boríték tűnt ki a sok számla és újság közül. Rögtön sejtettem, hogy mi is lehet az. Berohantam a házba, ledobtam magam a kanapéra és türelmetlenül téptem fel a borítékot. Megrémített amit benne láttam, honnan tudhat ennyi mindent rólam egy titokzatos személy?! Ráadásul a betörésről csak Stell-nek, Mayának és Zitának meséltem körülbelül 20 perce... Kezdtem úgy érezni, mintha minden egyes percben itt lenne mellettem és figyelne, de valahogy mégis tudtam legbelül, hogy ő egy különleges ember. Gondolkodás közben egy kávét is csináltam magamnak, mert úgy éreztem mintha élőhalott lennék... </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Kezemben a forró kávéval-aminek nagyon finom illata, mintha beterítette volna a szobát- leülte a kanapéra és ahogy a filmekben szokták bekapcsoltam egy kis halk zenét a tragikus hatás kedvéért. Bár az ötlet nem jött be, de jól tett nekem ez a kis relaxáció. Mindeközben anya is hazaért , így indultunk is a moziba. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>*Moziban*</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Találomra választottunk egy filmet a címe alapján, de már biztos voltam benne, hogy soha többet nem választok találomra... Valami förtelmes ez a film. Arról szól, hogy van egy házaspár akik megerősítik a házassági fogadalmukat, de megcsalja a férje és a nő megöli. Elmebetegek! Ki az aki ilyet talál ki? Na mindegy, ezt is túléltem, mert végig majszoltam a kukoricát mintha csak egy vérszomjas hörcsög lennék, úgy tömtem magamba. Anyu már kezdett kikészülni amikor az innivalóm maradékát próbáltam kiszürcsölni a pohárból, ezt onnan sejtem, hogy hozzám vágott egy marék kukoricát. Szerintem inkább büszkének kéne lennie a lányára- aki mellesleg 19 évesen ilyeneket csinál- mert elfoglalja magát és soha nem unatkozik. Jó bevallom a másik oldalon is van némi (mondom némi!) igazság... Lehet, hogy nem kellett volna szürcsölnöm, de olyan finom volt az a málnás lötty! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>A film után elindultunk a folyosón kifele. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Elmegyünk egy kicsit vásárolni? -néztem bociszemekkel anyura, miközben a poharat és a popcorn-os dobozt az óriási kukába dobtam.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-El, csak kérlek ne szürcsölj, vihogj és kölyökkutya szem bevetésre sem különösebben vágyom! Az Istenért, két hét múlva 19 éves vagy! -állt meg a kedvenc boltom előtt. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Izgatottan indultam el a bolt ajtaja fele, de mikor visszanéztem megláttam anyu szúrós tekintetét, ami nem árulkodott semmi jóról. Azt hiszem próbál letagadni... Sok volt az a kávé suli után. Szerencsémre sikerült teljesen visszafognom magam a vásárlás idejére, ezért még csak ott sem hagyott anya. Tíz perc kimerítő kutakodás után szemet vetettem egy gyönyörű barackszínű nyári ruhára, ami tökéletesen passzolt az idomaimra.</b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://azaynsztorim.blog.neon.hu/files/2012/11/hhhhh.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://azaynsztorim.blog.neon.hu/files/2012/11/hhhhh.jpg" width="252" /></a></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b> Ahogy szokták mondani: mintha rám szabták volna! Nem mintha egoista lennék ám, de tényleg elállt a szavam. De nem csak nekem, hanem anyának is bővült a ruhatára egy nagyon szép selyem blúzzal, rajta egy apró kis masnival. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Nem sokkal később elégedetten távoztunk a plázából. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>*Másnap reggel a suliban* </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Azt hiszem ideje lenne beletörődnöm, hogy végzős vagyok és ez az utolsó nap a suliból, ami azt jelenti, hogy palántázhatunk és gazolhatunk a suli kertben... </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Törin 69. óra volt amiről rögtön a göndör szívtiprónk jutott az eszembe, így Anettal az egész órát végignevettük. A tanárnak nem nagyon tetszett, de úgy tűnt, hogy ma kicsit lazább lesz mert mégis ez az utolsó nap. Talán megesett ezen a két hülyén a szíve. -gondolkodtam angolon. Gondolom totál feltűnően bambultam, mert akkor: </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Zsófi, válaszolnál a kérdésemre, vagy már kiesett a szemed a nagy bambulásban? -kérdezte ingerülten tanár nő. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Bocsánat-mondtam rákvörös arccal. Mikor kinyitottam a tankönyvemet a fordítandó szövegnél, tényleg mintha kiesett volna a szemem.</b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://suckmytrend.wpengine.netdna-cdn.com/wp-content/uploads/2013/01/big_ben_landmark.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://suckmytrend.wpengine.netdna-cdn.com/wp-content/uploads/2013/01/big_ben_landmark.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b> Ott volt a Big Ben, amitől elkezdtem hadarni Anettnak, hogy 3 nap és én is ott fogok állni, amit a tanár szintén nem nagyon díjazott... Ezért az egész órát kint kellett töltenem a folyosón. Nem unatkoztam. "Az a fajta lány vagyok, akinek mindig ott van a telója a kezében a fülhallgató a fülében és az a bizonyos fiú a gondolataiban." </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>*Csrrrr* -hozott vissza a valóságba a csengő. Indultunk palántázni. Kaptunk néhány kapát és gereblyét és már neki is állhattunk a kertészkedésnek. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Borzalmasan fájt a derekam ahogy a tanár mondaná: "Lyuggalás"-tól, ezért átálltam a palántázásra. Amikor készen lettünk három hosszú sorral, mondta a tanár, hogy már csak 15 perc és mehetünk haza, de szokás szerint, mikor letelt mehettünk gazolni. Szerintem senkit nem láttak még olyan élvezettel gazolni, mint ahogy mi tettük. Néha sikerült a gaz helyett a borsót kihúzni tövestől, de nem nagyon csináltunk belőle problémát. Számunkra ez nem volt akadály, mert fogtuk és visszaillesztettük a megfelelő helyre, mintha mi sem történt volna. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Amint hazaértem nekiálltam pakolni a londoni útra. Bepakoltam minden táncos ruhámat egytől-egyig, ezzel teljesen megtelt egy bőrönd. A lényegesebb dolgaimat még be sem raktam... Kíváncsi vagyok így mi lesz a végére. A fürdőszobában találtam egy rózsaszín dobozt. Kinyitottam és egy újabb levél várt rám benne. </b></span><br />
<blockquote class="tr_bq">
<span style="color: #38761d; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>"Kedves Directionerem! Gyönyörű leszel ebben a ruhában, szeretném ha ezt vennéd föl az első találkozásunkra."</b></span></blockquote>
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A ruha gyönyörű volt, és nagyon egyszerű. Éppen ez fogott meg benne. Imádom, bár azt kétlem, hogy ebben bárkinek is tetszenék... Nem vagyok én elég szép ehhez. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://p2.vatera.hu/photos/d4/8a/d476_5_big.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://p2.vatera.hu/photos/d4/8a/d476_5_big.jpg" width="240" /></a></div>
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></b>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Hogy gondolta, hogy ezt vegyem föl az első találkozásunkra,ha azt sem tudom, hogy ki írogat nekem?!-gondoltam. Ideje lenne, hogy végre elárulja, hogy mit akar tőlem és hogy ki ő valójában... Egyre jobban foglalkoztatott, ezért kigondoltam valamit...</b></span>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-69380572487013720152013-05-26T02:33:00.001-07:002013-07-26T08:43:24.945-07:00I./15. rész- Tragikus névnap<div>
<span style="color: #cc0000; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">Tádááá*-* Itt az új rész! </b></span></div>
<span style="color: #cc0000; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem az új résszel, de mostanában eléggé elfoglalt vagyok. Nagyon örülnék a megjegyzéseknek, feliratkozóknak és a megosztásoknak. Szívesen fogadnék a chat-be kritika oldalak linkjét és csere ajánlatokat. Köszönöm a türelmeteket és a sok-sok látogatót!:) Remélem tetszik a fejléc, most már elkellett, hiszen még csak most fog igazán beindulni a történet. Próbálok hosszabb részeket írni. </b></span><br />
<div>
<span style="color: #38761d; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>A gondolataim azonnal szárnyalni kezdtek. Minden lehetséges variációt átgondoltam, de senki nem jutott eszembe, aki tudna erről a "Directioner" dologról. </b></span></div>
<div>
</div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>*Később* </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Éppen az e-mail fiókomban kutattam, amikor megpillantottam egy levelet valami állásról. Megnyitottam és bújni kezdtem a sorokat. Felvettek a tánc csoportba, amibe nyárra jelentkeztem. Természetesen Angliában lenne rengeteg fellépésünk különböző hírességek koncertjein. Ez nagyon szuper!!! Már elfoglaltságom is lesz bőven a nyárra. De feltűnt egy másik furcsa levél is a postaládámban a sok "Boldog Névnapot!" e-mail mellet. Névtelen feladó... Hát ez már megint mi?! Ez állt a levélben: </b></span></div>
<blockquote class="tr_bq">
<span style="color: #38761d; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>"Remélem örülsz a munkának, és sokat fogsz táncolni. Talán még látni is fogsz engem és együtt dolgozhatunk... Bár erre igen kicsi az esély... Addig is kitartás, Directioner! " </b></span></blockquote>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Bárki is az író, nagyon kedves, csak ne írna olyanokat, hogy biztos ne tudjak rájönni, hogy ki Ő valójában. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Válaszolgattam a köszöntésekre, ami nagyon sok időmbe telt. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien odafigyelnek rám. Minden esetre nagyon jól esett. Zajt hallottam lentről, gondoltam biztos anya jött haza. Óriási vigyorral az arcomon vettem a lépcsőfokokat. De mikor leértem nem az történt, amire számítottam... Egy ismeretlen személy állt a szekrény előtt és eszeveszetten kutatott benne, kezében egy golfütővel. A szívem mintha másodpercenként 5-öt dobbant volna. Majd kiugrott a mellkasomból. A lábamat mintha odaszögelték volna a padlóhoz, mozdulni sem tudtam. Szerencsémre nem vett észre a férfi, így volt időm átgondolni, hogy mit is tegyek. Szépen lassan és halk léptekkel elindultam vissza a szobámba. Minden egyes lépcsőfoknál eszembe jutott, hogy mit teszek ha észrevesz és nekem ront... Fellélegeztem amikor az utolsó lépcsőfokhoz értem, így már csak az volt hátra, hogy cselekedjek valami értelmeset. Lábujjhegyen indultam a fürdőszoba fele és az ajtót nagyon lassan kezdtem behajtani, de akkor nyikorgott egy óriásit. Ekkor már nem törődve semmivel becsaptam és kulcsra zártam. Azonnal hívtam a rendőrséget, de nekik sem sikerült megnyugtatniuk, mivel lépteket hallottam egyre közelebbről. Hála az égnek anya gyors hívómon az egyes gomb. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Anya, itt van valaki a házban és a fiókokban kutatott, bezárkóztam a fürdőbe-suttogtam, miközben egy könnycsepp gördült ki a szememből. Soha nem féltem még ennyire. Kezem, lábam remegett.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Rohanok kicsim, hívom a rendőrséget! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-De...de...</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Semmi de... Már hívom is, és indulok haza. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Hiába próbáltam neki mondani, hogy már hívtam a rendőrséget, hajthatatlanul kétségbe esett, amit nem csodálok... Eközben matatást hallottam a szobából, majd, hogy elcsukódik a lap-top-om. A fiókok ki be tologatását, és csapódását lehetett észrevenni. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Törökülésben ültem a fürdőszobában, amikor a kilincs szépen lassan lenyomódott. Hála az égnek bezártam, és a kulcsot is benne hagytam így sehogy nem tudja kinyitni, esetleg ha rám töri. Egyre jobban rettegtem, hogy mi lesz ha berúgja az ajtót. Miért pont velem történik ez?! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Tudom, hogy bent vagy -mondta egy ismeretlen férfi hang az ajtón kívülről. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Én csak tovább hallgattam, de úgy tűnt nem volt valami jó döntés. Az ajtó mozogni kezdett, biztos elkezdte felfeszíteni a zárt. De akkor eszembe jutott egy régi trükk. Kinyitottam az ablakot és elkezdtem kipasszírozni rajta magam. Jobb lábammal az óriási cseresznye fára léptem, ami az ablak előtt volt. Mikor a tekintetem a fürdőszobára tévedett, az ajtó éppen nyitódott. Egyik ágról a másik ágra lépkedve siettem le a fáról, majd odasiettem a bejárathoz. Ekkor már ott állt anya az ajtóban, láthatóan remegett mindene és a száját harapdálva feszülten figyelte, amint a rendőrök bent kutattak a férfi után. Odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Anya nyugi! A fürdőszobában van... Ne aggódj el fogják kapni, és nem esett semmi bajom. -hadartam, nyugtatás képpen.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Jajj, Zsófi! Nagyon aggódtam! Mi történt?</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Semmi... Csörömpölést hallottam lentről azt hittem te vagy az és lerohantam. Azt hiszem többet ne is kell mondanom. -ekkor a hét rendőr kilépett az ajtón a rablóval együtt. Óriási kő esett le a szívemről. Anyuval még beszéltek néhány szót, addig én bementem és elkezdtem összepakolni, mert ez a gorilla kigyúrt állat mindent felforgatott. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>*Másnap*</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Tegnap egész éjjel pakoltunk, mire sikerült élhető állapotba hozni a házat... Mondhatom, ez volt életem legjobb névnapja. De anyuval ma elmegyünk moziba, suli után, hogy bepótoljuk a tegnapit. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>*Csrrrr* -szólalt meg a csengő 6. óra után. Jó kis ébresztőóra... Összeszedtem a cuccaimat és bedobtam a táskámba.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Helló! -köszöntem el kómásan a teremben maradt srácoktól. Kimentem a folyosóra ahol Stellával, Zitával és Mayával találkoztunk. Átadták az ajándékaikat, majd elindultunk haza. Út közben mindent elmeséltem nekik. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>*Otthon* </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Mikor a leveleket hoztam be újabb meglepetés várt rám...</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-34391779504720075512013-05-17T14:30:00.000-07:002013-07-26T08:43:05.441-07:00I./14. rész- Csak egy álom<b>Niall volt az.</b><br />
<b>-Szia, Zsófi!-köszöntött vidám hanggal.</b><br />
<b>-Szia! Neked most nem éppen fényképezkedned kellene a rajongókkal?</b><br />
<b>-De... Szerettem volna beszélni veled. </b><br />
<b>-Linda megölte magát. -tört ki belőlem- Hagyott nekem egy búcsúlevelet és három repülőjegyet Londonba. Nem értem miért pont hármat... </b><br />
<b>-Jézusom! Mit írt a levélben?-kérdezte. </b><br />
<b>Gyorsan felolvastam neki a levelet, amitől ismét elkapott a sírás, de Niall megvigasztalt. </b><br />
<b>-Hiányzol! -mondtam szomorúan.</b><br />
<b>-Te is nekem. -mondtam, de akkor... </b><br />
<b>Csrrrr... Reggel van. Ilyen fura álmom még életemben nem volt. Nem is szeretem a One Directiont, így nem nagyon értem hogy miért róluk álmodtam... De abban a pillanatban úgy érzetem, hogy mindent meg kell tudnom Niall-ről. Fogtam a gépemet és kutatni kezdtem. Csak annyit tudtam meg róla, hogy ír és imád enni. Ez bőven elég volt számomra... Nem hiszem el, hogy ezt az egészet csak álmodtam. Elég valóságosnak tűnt, mivel nyáron tényleg megyek ki Angliába és Linda valóban 2 hete hunyt el, ezért vettünk egy-egy jegyet pluszba. Négyen fogunk menni nyáron Londonba! Stella, Zita és Maya majd kiugranak a bőrükből örömükben, de nekem még nagyon fájt Linda elvesztése, így nem tudtam eléggé örülni. De most nem volt időm ezzel foglalkozni, indulnom kellett suliba. Kipattantam az ágyamból és készülődni kezdtem. Rohantam le a lépcsőn. Már kettesével vettem a fokokat amikor hupsz... Elestem a lépcső alján és lefejeltem az ebédlő asztalt. Hát igen ez rám vall... Elkezdtem émelyegni, nem tudtam hol vagyok. A hányinger kerülgetett. De akkor megjelent anya a nappaliban. Amint meglátott a földön ülve rögtön tudta, hogy valami nincs rendben. Odasietett hozzám és kivitt az autóhoz úgy ahogy voltam, ami nem volt más mint egy pizsama és nyuszis mamusz. A hajam olyan volt, mintha egy macska koptatta volna rajtam a karmait. Beültetett az anyós ülésre és már indultunk is a kórházba. Egy férfi lámpával világított és követnem kellett a fényét a szememmel. Még elvégeztek rajtam néhány vizsgálatot és megállapították, hogy agyrázkódásom van. Jobban nem is kezdődhetne ez a nap! Bent kellett töltenem a napot a kórházban, ami igazán nem tetszett nekem, de hát nem tudtam mit tenni. Az egész nap azzal ment el, hogy letöltögettem One Direction számot és kutattam utánuk. Mi mindenre jó egy okostelefon?! Estére azt vettem észre, hogy szé</b><b>pen lassan megkedveltem a zenéjüket és magukat a srácokat is. Nehezen tudtam elaludni, folyamatosan a szuper álmon járt az eszem. Már csak egy hét és indulunk is... </b><br />
<b><br /></b>
<b>*Másnap reggel*</b><br />
<b>Anya keltett, hogy mennünk kell haza. Az orvos azt mondta, hogy minden rendben van, így indultunk is. De előtte összeszedtem a kis túlélő csomagomat. </b><br />
<b>Beszálltunk az autóba és már száguldottunk is végig a városon. A házunk elé érve anya kirakott és elmondta, hogy csinált nekem ebédet és hogy mit hol találok. Komolyan úgy bánik velem mintha nem is itt laknék 19 éve... De aranyos volt ahogy aggódott értem. Nyomott egy puszit a homlokomra és már indult is dolgozni. Odakullogtam az ajtóhoz és kutatni kezdtem a táskámban a kulcs után. Sehol nincs... Ilyen is csak velem fordulhat elő. Itthon hagytam, hiszen amikor mentünk a kórházba anya zárt. Még kerestem egy kicsit, hátha mégis ott van. Mivel a remény hal meg utoljára! De ezt most benéztem... Hívhattam fel anyut, hogy jöjjön vissza és nyissa ki nekem az ajtót, vagy az egész napot a házunk előtti csövezéssel fogom tölteni. Nem volt más választása, minthogy hazajön és beenged. Most már szokásomhoz híven elővettem a fülhallgatómat és bekapcsoltam a Rock Me-t és közben az utcai történéseket figyeltem. Körülbelül 20 percet töltöttem így, mire anya odaért és megmentett egy totál unalmas naptól. </b><br />
<b>-Nem hiszem el! Megint elkések a munkahelyemről! -mondta feszülten. </b><br />
<b>-Bocsi, anya...-mondtam megszeppenve. </b><br />
<b>Kirobogott az ajtón és már el is tűnt az autó. Úgy tűnik tényleg nagyon sietett. Elindultam a szobám irányába, fel a lépcsőn és a második ajtó balra. Befeküdtem az ágyamba de a TV-ben nem találtam semmi jót, így tovább hallgattam a zenét. Alig 5 perc után már el is aludtam. </b><br />
<b><br /></b>
<b>*2 órával később*</b><br />
<b>Mikor felébredtem lementem egy bögre teáért, de éppen amikor öntöttem ki magamnak, csengettek. Az ajtóhoz siettem, de mire kinyitottam már nem volt ott senki. Jól megnéztem az utcát, de egy árva lélek sem volt ott. Akkor megpillantottam a földön egy aprócska kis dobozt.</b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s1.olcso.hu/public/images/product/4/9/0/0/600x600_490036794.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://s1.olcso.hu/public/images/product/4/9/0/0/600x600_490036794.jpg" width="320" /></a></div>
<b><br /></b>
<b> Felkaptam és már mentem is be. Közelebbről megszemléltem és feltűnt, hogy rajta van a nevem. Már nagyon foglalkoztatott, hogy mi is lehet benne. Izgatottan nyitottam ki a dobozt, amiben egy kis cetli volt. Ez állt rajta:</b><br />
<blockquote class="tr_bq">
<b><span style="color: #38761d;">"Boldog Névnapot Directioner!"</span></b> </blockquote>
<b>Teljesen ki is ment a fejemből! Ma van a névnapom... Vajon ki küldhette a nyakláncot? És miért nem írta rá a levélre a nevét?! </b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s6.favim.com/orig/65/danielle-peazer-directioner-eleanor-calder-england-Favim.com-606551.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://s6.favim.com/orig/65/danielle-peazer-directioner-eleanor-calder-england-Favim.com-606551.jpg" width="320" /></a></div>
<b><br /></b>
<br />
<span style="font-size: x-large;">Bocsi, amiért ilyen későn hoztam és rövid. Változtatunk egy picit mostantól 5 komment kell</span> <span style="font-size: x-large;">majd a következő részhez. Iratkozzatok fel és osszatok meg:)</span><br />
<span style="font-size: x-large;">Puszi</span>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-6772952027428049362013-05-11T12:36:00.002-07:002013-07-26T08:42:50.626-07:00I./13. rész- Már csak az emlékek maradtak<b>Másnap reggel már kezdtem visszarázódni az unalmas és szürke hétköznapokba. Szokás szerint elkészültem fél nyolcra, felkaptam a táskámat és már indultam is. Út közben csatlakozott hozzám Maya, Stella és Zita. Örültem, hogy nem egyedül kellett suliba mennem, a gondolataimba merülve, mert abból csak újabb problémák születtek volna. Olyan jó volt valakivel nem csak a gondokról beszélni. Élveztem a lányok társaságát, és még meg is tudtak nevettetni, ami ilyen időszakban nem egyszerű feladat. </b><br />
<b>-Lányok, tudjátok nem voltam hétfőn suliba és lemaradtam az osztályfőnöki óráról. Szóval mi lett az osztály kirándulással? </b><br />
<b>-Ja! Még nem is mondtuk milyen szuper lesz az utolsó osztály kirándulásunk? -érdeklődött Stella meglepődötten. </b><br />
<b>Megráztam a fejem válasz gyanánt.</b><br />
<b>-Nagyon király lesz! -mondta Zita lelkesedve.</b><br />
<b>-Anglia egy nagyon kicsi városába megyünk, közel Londonhoz.- bökte ki Maya.</b><br />
<b>-Mikor? -kérdeztem elképedve.</b><br />
<b>-Jövő héten pénteken, és elvileg szerdán jövünk. </b><br />
<b>Lehet, hogy hamarabb látom Niall-t mint gondoltam.</b><br />
<b>-Négy kis faházban leszünk és persze külön a fiúk és a lányok. Napi egy óra kimenőnk lesz, de nem szabad elhagyni a várost, ami nagyon apró...-mondta Zita kifigurázva a tanárokat. Na jó, talán mégsem láthatom Niall-t. De legalább közelebb leszek hozzá, és ez remélem egy kicsit meg fog nyugtatni... Vagy talán azon fogok őrlődni éjjel- nappal, hogy milyen közel vagyok hozzá és nem láthatom. Feltűnt az utca végében az iskola épülete. Az órámra tekintettem, de nem volt valami bíztató, amit láttam. </b><br />
<b>-Csajok, három perc múlva becsöngetnek. -mondtam, és gyors léptekkel közeledtünk a suli felé. Épp beértünk az osztályba csengetésre. Elkezdődött az irodalom, de nem is tudom, hogy mit vettünk, mivel végig leveleztünk a lányokkal. A nap gyorsan eltelt és már meg is feledkeztem Niall és Linda hiányáról. Nem tartott sokáig... Délután sajnos vissza kellett térnem a fájdalmas és szomorú valóságba. Feketébe öltöztem és bementem Pestre. A temető felé vettem az irányt. Sok magába fordult, gyászoló hozzátartozó egyre csak sírt. A temetés nagyon szép volt, amit Linda meg is érdemelt. Pont mikor indultam volna haza, Linda anyukája megállított. </b><br />
<b>-Szia, Zsófi! -köszöntött bánatos tekintettel. Ő már mindenkijét elvesztette... A férje elhagyta és Linda, hát ő öngyilkos lett. </b><br />
<b>Csókolom! Részvétem...-mondtam elcsukló hangon.</b><br />
<b>-Köszönöm. Csak ezeket akartam odaadni neked -majd előhúzott a táskájából három repülőjegyet- Linda asztalán volt ezzel a levéllel -átnyújtott egy babarózsaszín borítékot nekem címezve. </b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggJ8f3b5R6mTqFJj2luHIIjrozpbyiPnvn9zJiCwKSk0AAtYGFY6et2Bhs5jQhH3NBFQ_bkaCaQOz7w1AVq5tboNvnXbUrBKgT7BBf9x-pxwtqGp1Og_pEE0GGD1HNw5y1NaJxUFGT-zk/s1600/3661_rozsa.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggJ8f3b5R6mTqFJj2luHIIjrozpbyiPnvn9zJiCwKSk0AAtYGFY6et2Bhs5jQhH3NBFQ_bkaCaQOz7w1AVq5tboNvnXbUrBKgT7BBf9x-pxwtqGp1Og_pEE0GGD1HNw5y1NaJxUFGT-zk/s320/3661_rozsa.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<b>-Köszönöm szépen!</b><br />
<b>-Semmiség... Vigyázz magadra!</b><br />
<b>-Csókolom! </b><br />
<b>Futni kezdtem, mert 10 percem volt a busz indulásáig. Felszálltam a buszra, megmutattam a bérletemet és beültem leghátra. Leraktam a mellettem lévő ülésre a táskámat, hogy véletlenül se üljön oda senki. Remegő kézzel bontottam ki a borítékot: </b><br />
<blockquote class="tr_bq">
<span style="color: #6aa84f;"><b>"Kedves Zsófi!</b> Remélem örülsz a jegyeknek és nem szomorkodsz miattam. Így csak jobb nekem. Nem bírtam tovább anyuék folyamatos és örökké tartó veszekedését. Nem volt értelme az életemnek. Nagyon szeretlek, és remélem élvezni fogod a londoni utat. Puszi: Linda"</span></blockquote>
<b>A könnyek patakokban folytak végig az arcomon. Már hogy ne szomorkodnék miatta?! Hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy hol is vagyok. De abban a pillanatban nem is érdekelt. Nem gondoltam volna soha arra, hogy Linda megölje magát... Nagyon hiányzott. Most még Niall is eszembe jutott, de nem szabadott elhagynom magamat. Letöröltem a könnyeimet és a hátralévő időben a Little Things-t hallgattam. Ez legalább éreztette velem, hogy Niall szeret és felidézte a koncerten azt a bizonyos pillanatot amikor megcsókolt. </b><br />
<b>Késő este volt mire hazaértem. Apuék éppen filmet néztek. Nyomtam egy puszit az arcukra és jó éjszakát kívántam, majd szépen komótosan felbattyogtam az emeletre. Ledobáltam a fekete öltözetemet a földre és beálltam a zuhany alá és csak gondolkodtam... Mire észbe kaptam, már másfél órája a gondolataimba merülve álltam a meleg vízben. </b><br />
<b>Úgy döntöttem naplót fogok írni. Bár inkább történelmet, ahogy a kedvenc idézetem mondja: "A jó kislányok naplót írnak, én történelmet." De valahogy nem nagyon megy ez... Lehet, hogy kellene egy minta vagy súgó, mint az internetes programokban. Eddig ez áll a kis könyvben: "Kedves Naplóm! Ma temetésen voltam és megkaptam Linda jegyét, bár nem érte miért volt neki rögtön három." </b><br />
<b>Elég béna... De szerencsére azt mindig tudtam, hogy Niall éppen mit csinál. A 1D oldalak folyamatosan posztolják a képeket és videókat és híreket. Éppen most lett vége a berlini koncertjüknek. Valószínűleg most fényképezkednek a VIP jegyes rajongókkal, így még felhívni sem tudom. Folyamatosan van valami elfoglaltsága, így mióta elmentek nem is beszéltünk. Szomorúan könnyekbe temetkezve bújtam be az ágyamba. Egy jó ideig csak forgolódtam, akárhogy próbáltam aludni ne ment. Csak sírtam és sírtam. Betettem a fülhallgatómat a fülebe és bekapcsoltam a Stand Up-ot. Már másodjára hallgattam végig a zenelistámat, amikor megcsörrent a telefonom. </b><br />
<b><br /></b>
<b>Remélem tetszik, legalább 3 komi és jön a kövi rész . Iratkozzatok fel:)</b><br />
<b>Puszi</b><br />
<blockquote class="tr_bq">
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
</blockquote>
Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-18313545856381121322013-05-10T13:26:00.000-07:002013-07-26T08:42:16.303-07:00I./12. rész- Ledöbbentő nap<b>Az arcomon egy kezet éreztem. Lassan felnyitottam a szemem, Niall-t láttam szomorú arccal. Jajj ne!-kaptam észbe- ma mennek vissza Londonba. </b><br />
<div>
<b>-Jó reggelt! Bocsi hogy felkeltettelek, de személyesen akartam elbúcsúzni. -mondta még mindig savanyú arccal. </b></div>
<div>
<b>-Szia, Manó! Örülök, hogy felébresztettél. Nagyon szeretlek és amint lehet gyere el hozzám! Július elején megyek, addig is ne csalj meg...-mondtam könnyekkel teli szemmel. </b></div>
<div>
<b>-Niall mennünk kell-szólt Paul. Csókot hintettem Ír Manóm ajkára és kikísértem az ajtóig, majd megöleltem a srácokat is és már szálltak is be a piros buszba. Pár másodperc után elindult a motor és már csak az emlékek maradtak számomra. Mintha csak a szél fújta volna el a port. Nagyon fájt, hogy csak ilyen kevés időt tölthettünk együtt. De ezt most el kellett hessegetnem és összeszedni magam, mert az élet még sajnos nem állt meg. Nekem mint minden szürke keddi napon, ma is suliba kellett mennem. Reméltem, hogy valami el fogja terelni a figyelmem... A szobába mentem felöltöztem és összepakoltam a cuccaimat. Nagy nehezen betettem a nyakamba a Niall-től kapott láncot a szívecskés medállal... De a törött kezem is csak Niall-re elékeztetett. Beágyaztam minden szobában, de amikor Louiséba értem megpillantottam Kevint. Hoppá! Lou itt felejtette! Tárcsáztam Niall számát és közöltem hogy a galamb itt maradt, de Niall adta Loui-t és közölte, hogy direkt hagyta itt. Azt mondta azért, hogy lehessen valami valós és megfogható emlékem róluk. Ez nagyon kedves volt tőle, de ettől csak még jobban éreztem a hiányukat. Megmosakodtam, fogat mostam és sminkeltem, de valahogy még mindig nem éreztem azt hogy most már indulhatok... Berohantam a "szobánkba" és megszagoltam a párnát, amin még teljesen tisztán érezhető volt Niall illata. Ez hiányzott. Már készen is álltam távozni. Felkaptam a bőröndömet és Kevint, becsuktam magam után az ajtót és kulcsra zártam. Leadtam a portán a szoba kulcsot és már rohantam is haza. Gyorsan ledobtam a bőröndömet, bepakoltam az iskolatáskámba és megkértem anyut, hogy fuvarozzon el. De nem úsztam meg a kérdezgetést...</b></div>
<div>
<b>-És most jól tudom, hogy visszamentek a barátocskáid Londonba?</b></div>
<div>
<b>-Igen...-mondtam kicsit unottan.</b></div>
<div>
<b>-Mikor fogjátok látni egymást? -érdeklődött.</b></div>
<div>
<b>-Anya, nem tudom és ne beszéljünk erről... Egyszerűen hiányzik és szeretem. -sírtam el magam.</b></div>
<div>
<b>-Ez a nap is jól kezdődik -mondta anyu sóhajtva. </b></div>
<div>
<b>De mégis hogy kezdődne, hiszen most lépett le a pasim és a bandája Angliába...? -gondoltam idegesen. Amint feltűnt az iskola épülete, azonnal letöröltem a könnyeimet, nehogy valaki gyanakodjon és mert amúgy sem szeretem ha sírni látnak. Nyomtam egy puszit anya arcára és kiszálltam az autóból. Hallottam anyutól egy halk "kitartás"-félét és becsuktam az ajtót. Gyors léptekkel közeledtem az ajtó felé, berontottam az osztályba és szokás szerint levágtam a táskámat a leghátsó padsor bal oldali padjára. Kipakoltam az első órára és vittem tovább a táskámat, de Mayát is elhívtam beszélgetni. Kivittük a cuccainkat a szekrényünkbe és közben elmeséltem neki anya kérdezősködését. Szerinte is csak segíteni akart csak a szülők ezt valahogy mindig elég fura módon teszik... Becsöngettek...Neee...</b></div>
<div>
<b>Meglepően gyorsan eltelt mind a hat órám. Elindultam haza, de mikor a város közepére értem letámadt egy lány. Fojtogatni kezdett, már pont amikor alig kaptam levegőt hirtelen, nem éreztem már a szorítást a nyakamon. Egy srác lenyugtatta a lányt, akit mint kiderült Emmának hívtak. </b></div>
<div>
<b>-Jól vagy? -kérdezte a fiú. </b></div>
<div>
<b>-Igen, jól...-mondtam levegő után kapkodva. </b></div>
<div>
<b>Michael, a srác aki segített, azt is elmondta hogy azért fojtogatott Emma, mert meglátta a címlapokon a rólam és az Ír Manómról készült képet, ami akkor készült amikor betörték Niall autójának ablakát. Amikor egy utolsó pillantást vetettem a lányra beugrott! Ő volt az a lány aki Niall iratait tartotta a kezében. Féltékeny volt, értem. De ezt a lányt már kezeltetni kéne! -gondolkodtam. </b></div>
<div>
<b>Otthon megírtam a házit, de tanulni nem tudtam, mivel folyton Niall járt a fejemben. Vajon mit csinálhat most? Hiányzom neki? Megcsörrent valahol a mobilom. őrülten kutatni kezdtem a táskámban. Természetesen a legaljában volt, hol máshol lenne... </b></div>
<div>
<b>-Halló! -szólt bele egy ismeretlen hang- Maga Zsófia Hamilton?</b></div>
<div>
<b>-Jó napot! Igen, én vagyok. Mi történt?</b></div>
<div>
<b>-Szia, én vagyok Linda anyukája, Emily -szipogást hallottam, mintha sírna...</b></div>
<div>
<b>-Csókolom! </b></div>
<div>
<b>-Linda elhunyt...-hallottam egy elcsukló hangot sírásba átmenni. </b></div>
<div>
<b>-Mi...mi? Hogyan? -mondtam sírva.</b></div>
<div>
<b>-Végzett magával.</b></div>
<div>
<b>-Részvétem... </b></div>
<div>
<b>Emily letette a telefont, én csak összegörnyedve sírtam a kanapén ülve. Mi az, hogy végzett magával? </b></div>
<div>
<b>Bementem a szobámba, bebújtam az ágyba és álomba sírtam magam. Átaludtam a délutánt és az egész éjszakát. Eléggé megviseltek a történtek. Úgy éreztem már csak azért kell élnem, hogy még egyszer láthassam Niallt. </b></div>
<div>
<b>Iskolába sajnos gyalog kellett mennem, de minden egyes pillanatban rettegtem, nehogy újra valami sokkoló hír jusson el hozzám. Az első órám földrajz volt, csak jegyzeteltem... Tesit végig kellett futnunk, amit utálok... A másik öt óra pedig csak eltelt. Már arra sem emlékszem hogyan... Egész nap a gondolataimba voltam merülve.</b></div>
<div>
<b><br /></b></div>
<div>
<b><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Remélem kapok legalább 3 komit, és lehet feliratkozni valamint megosztani is. Nézzetek be az új blogomba, amit egy barát nőmmel csinálunk:) </span></b></div>
<div>
<b><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Puszi</span></b></div>
Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-51210962943190152662013-05-08T12:47:00.002-07:002013-07-26T08:41:44.679-07:00I./11.rész- Utolsó nap Mo.-n Niall-el<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Másnap arra ébredtem, hogy a srácok ránk ugrottak és ordítoztak. Nem valami jó élmény...</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Hahó! Ma sulija van a csajodnak, Niall! Zsófi ugrás ki az ágyból fél nyolc van! El fogsz késni!-kiabálta Harry rajtunk fekve. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Még ennem is kell! -kelt fel rémülten Niall. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Jézusom, srácok! Miért nem keltettetek egy órával korábban?! -pattantam ki az ágyból, ledobtam az alvós ruhát és felkaptam egy farmert és egy pólót, és ezúttal totálisan nem foglalkoztam azzal, hogy a srácok ott vannak-e vagy sem. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Niall, gyorsan csinálok valami reggelit. Addig szedd össze magad, hogy miután megetted rögtön indulhassunk is! -nyomtam egy jó reggelt puszit a szájára, és elmentem a fürdőszobába nyomtam egy kis fog krémet a fogkefémre. Be is raktam a számba és indultam a konyhába, hogy csináljak reggelit. Kivettem tíz tojást a hűtőből összetörtem, felvertem és már raktam is a serpenyőbe. Megsóztam raktam bele néhány kis kockára vágott sonkát, mivel így imádja Niall. Kiöblítettem a szám megmostam az arcom, bevittem a reggelit Niall-nek. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Jó étvágyat!-mondtam és mentem rendbe szedni magam. Összefogtam a hajamat egy kontyba és raktam bele egy csatot, amin volt egy pöttyös kis masni. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Niall! Indulhatunk -kiabáltam neki. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Megyek! -és már hallottam is a lépteit. Berohantam a táskámért és már indultunk is. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Amikor odaértünk, mindenki nagyon megbámult mikor kiszálltam az autóból. Gondolom látták a búcsú puszit... Na mindegy. Bementem az osztályba elültem a helyemre. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Szia, Stella! Ráérsz ma délután?</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>- Szia, persze. Miért?</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Helló! 7:45-kor keltem...Nagyon kellett kapkodnom hogy beérjek -mondta Zita. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>- Én is elaludtam. Ráérsz délután? -érdeklődtem.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>- Igen.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Nem jöttök át filmezni?</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Már hogy a francba ne!-vágták rá egyszerre. Elkezdődött az óra. Nagyon unalmas volt az egész délelőtt, hiszen már hozzászoktam a tartalmas napokhoz. Amint vége lett az utolsó órámnak, felhívtam Niall-t, hogy jöjjön értem. Nem sokkal később már meg is érkezett. Amíg vártam rá, folyamatosan azon rágódtam, hogy ez az utolsó napom vele és holnap megy vissza Londonba. Tudom, hogy azt ígérte, amint tud eljön hozzám, de ez nem nyugtatott meg, hiszen folyamatosan turnéznak. De az a szerencse, hogy nyárra megyek ki Lindával Angliába, és végre találkozhatok velük. Megjött az Ír Manóm! Bepattantam mellé a kocsiba és már száguldottunk is. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>- Niall, ma nem lehetne, hogy egy kicsit átmenjünk hozzánk? </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>- De, persze-és a házunk felé vette az irányt. Reméltem, hogy minden úgy sül el ahogy terveztem. Zita és Stella már ott álltak a házunk előtt, így csak felvettük őket. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Niall, kérlek vegyük fel a lányokat! Közös programot szerveztem már a srácokkal, de persze csak ha nem baj!</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Nem, persze hogy nem. Szerintem a srácok sem fogják ellenezni -mondta nevetve. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Sziasztok lányok! -köszöntünk. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Helló! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Stella, te már ismered Niall-t. Zita ő itt Niall Horan, a barátom, Niall, ő itt Zita a barát nőm. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Hi -köszönt Niall.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Öhm...Ő az a Niall? Amúgy szia-mondta mosollyal az arcán. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Igen én az a Niall vagyok. -Elindultunk a szállodába. Bementünk az ajtón és fel a lépcsőn. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Helló srácok! Ők itt Stella és Zita. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Sziasztok! -köszöntötték a srácok őket. Bementünk a nappaliba és megnéztük az Őrült, dilis szerelem című filmet. Nagyon jó volt, de sajnos a lányoknak menniük kellett, így hatan maradtunk. Liam-el összedobtunk vacsira egy kis gofrit, ami úgy tűnik ízlett a társaságnak, mert 3 perc után egy morzsa sem maradt.</b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_jKQvhUJWA9Q9n7IGK1Z2tuPyD8nk1NMdrrSoAMHcXxzA-8YqgFW_bsLWKKkbllrIT327eGGs3zaac_L604eVBAFszuW38PjLtjP5Y1-VURBKfGHMJgJhsdfRFhMJBq93oU_czS0ver8/s1600/gofri.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_jKQvhUJWA9Q9n7IGK1Z2tuPyD8nk1NMdrrSoAMHcXxzA-8YqgFW_bsLWKKkbllrIT327eGGs3zaac_L604eVBAFszuW38PjLtjP5Y1-VURBKfGHMJgJhsdfRFhMJBq93oU_czS0ver8/s320/gofri.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Niall, menjünk aludni. Nagyon elfáradtam -panaszkodtam. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Menjünk, én is eléggé fáradt vagyok -majd elindultunk a szobába. Megfogtam a törölközőmet és elindultam a fürdőszobába. De Niall megfogta a kezem.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Hé! Hova mész? -mondta és csókolgatni kezdett. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Zuhanyozni, te nem jössz? -átmentünk a folyosón és jobbra a harmadik ajtón bementünk a fürdőbe. Ledobáltam magamról a ruhát és azonnal beálltam a zuhany alá, rögtön utánam Niall. Lezuhanyoztunk, körbecsavartam magam a törölközőmmel és már indultunk is vissza a szobánkba. Niall a térd hajlatomba tette a kezét és körülfonta a lábaimat a csípője körül, majd forró csókokkal árasztotta el az ajkamat és a nyakamat. Bevitt a szobába és az ajtót kulcsra zárta.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: x-large;"><b>Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, és kapok legalább 3 komit:)</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: x-large;"><b>Puszi</b></span>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-4997105545914110342013-05-08T09:12:00.000-07:002013-07-26T08:41:25.668-07:00I./10. rész- A csók...<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Zsófi, gyere már! Mennyi ideig akarsz még készülődni? -hallottam Louis türelmetlen hangját.</b></span><br />
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Mindjárt kész vagyok -mondtam és tovább sminkeltem magam fehérneműben. </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Egy órája is ezt mondtad -válaszolt Lou. Én csak hallgattam, amikor valaki megfogta a csípőmet. Niall! Megfordultam és már meg is csókoltam. De mikor kinyitottam a szemem valami nagyon nem stimmelt... Harry állt előttem, és az ajtóban Niall az egészet végignézte az ajtó előtt állva. Mérgesen nézett rám, de én nem találtam a szavakat. Becsapta ránk az ajtót és már csak a gyors lépteit hallottam. </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Niall várj! -rohantam utána. Végig a fiúk előtt egyenesen ki az utcára. Ekkor ő már az autójában ült, amit akkor hoztak vissza megjavítva. Azon nyomban bepattantam mellé az anyósülésre.</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Niall, kérlek! Amikor Harry megfogta a csípőmet, azt hittem te vagy az és már csak miután megcsókoltam és kinyitottam a szemem, akkor láttam hogy ki is áll előttem. Nem akartalak megbántani. Nagyon szeretlek! -mondtam sírva. </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Nem kell mentegetőzni...Miért játszadozol velem? -mondta mosolyogva amit nem nagyon értettem.</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-De én tényleg...-de nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot, hiszen a legcukibb módon hallgattatott el. Soha nem csókolt még így...</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Miért kell velem játszadoznod? Akarlak! </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-De akkor miért rohantál el? -kérdeztem értetlenül.</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Mert mégis rossz volt látni ahogy éppen az egyik legjobb haverommal smárolsz, még ha tévedésből is...-mondta fura ábrázattal.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUhxGwcTGujUocfppCWb90wy4R97iHaRM49YEJqizLS2lrp5z73g95zfUP2t12HfbH5E-jw9CAKM52WKEj-k8nv-prqmyPJRnWQ2aaP4eTvfOv5iO3ZruLLawi6z4rU4Swbo2nTs35-EY/s1600/n+szomr%C3%BA.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUhxGwcTGujUocfppCWb90wy4R97iHaRM49YEJqizLS2lrp5z73g95zfUP2t12HfbH5E-jw9CAKM52WKEj-k8nv-prqmyPJRnWQ2aaP4eTvfOv5iO3ZruLLawi6z4rU4Swbo2nTs35-EY/s320/n+szomr%C3%BA.jpg" width="307" /></a></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Amilyen szorosan csak tudtam, megöleltem és hogy tekintettel legyen rám besiettünk a házba... Remélem nem láttak sokan... </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Hm...Zsófi, ez nem volt semmi!-mondta Harry, amint beléptünk az ajtón. Zayn-nek és Louis-nak elkerekedett a szeme a látványtól. Nem tudom eldönteni, hogy bóknak vagy sértésnek vegyem... </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Zsófi, szerintem most már döntsd el, hogy miben mész ha már kielégítetted Harry vágyait...-mondta Niall kissé mérgesen. Besiettünk a szobámba, de az nem kerülte el a figyelmemet, hogy Niall vetett egy utolsó lenéző pillantást Harry-re mielőtt bementünk a szobaajtón. </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Odamentem a bőröndömhöz és kipakoltam egy- két variációt az ágyra. Csak bámultam őket, hátha jön az ötlet. De ezúttal tényleg Niall fogta meg a csípőmet.</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Ugye hogy én jobban csinálom ez a csípőfogás dolgot mint Harry? -majd csókolgatni kezdte a nyakamat. Megcsókoltam, hátha ez megfelel egy válasznak. De igaza volt tényleg sokkal jobban csinálja -gondoltam. Odarohantam az ágyon lévő ruháimhoz és visszadobtam az egyik ruha összeállítást a bőröndömbe. Felvettem a másikat miközben, Niall tiltakozott hogy ezekre a csodákra nehogy rakjak valamit a melltartón kívül. </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZCxCyKxevmaNUbGD6Ts3UjAMaLdv6Y7bt2XDRljWKtzzAyThyphenhyphenSTfyz2DiPSnBWWpA7_tcPQd62QN-XqSmPvLTOC9OmupOnIn5oBisLHGdV10sKPUxUcFM7y6lFLqS4dwBIHvrH7rySKU/s1600/blogiiii.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZCxCyKxevmaNUbGD6Ts3UjAMaLdv6Y7bt2XDRljWKtzzAyThyphenhyphenSTfyz2DiPSnBWWpA7_tcPQd62QN-XqSmPvLTOC9OmupOnIn5oBisLHGdV10sKPUxUcFM7y6lFLqS4dwBIHvrH7rySKU/s320/blogiiii.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Na jó ez csinos! És még látszanak is. Csak helyettem ne Harry-nek mutogasd -kacsintott egyet. Rögtön elpirultam... Megfogta a kezem és már indultunk is a srácokhoz.</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Na végre!-kiáltott fel Louis. Láttam, amint Zayn megböki a mellette álló Harryt, aki nyomban odajött Niall elé és belekezdett mondandójába. </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Niall, szóval én tényleg nagyon sajnálom az előbbit, de ez a lány egy csoda -mért végig- Ne haragudj, kérlek! -Niall csak bólintott és megölelte. </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Harry, én esküszöm azt hittem, hogy Niall vagy! -mentettem a menthetőt. </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Nehogy bocsánatot kérj azért, amit még élveztem is! -mondta perverzen. De ez Niall-nek nem nagyon tetszett, ezért megköszörülte a torkát figyelmeztetésképpen. </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Bocsi -mondta Harry. </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Most már tényleg induljunk, mert már sok időnk beletelt ebbe a "Zsófi fehérneműben kivel csókolózik" dologba -mondta Zayn- bár jó volt a műsor -Liam csak magában kuncogott. Elindultunk a fiúk buszához, de amikor beléptünk elállt a szavam. Óriási volt, körbe kanapéval nagy plazmatévével!</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Hú, srácok ez király! -mondtam. Mentünk a hullámvasúton amit végigvisítottam, de nagyon élveztük. Az óriáskerék is szuper volt! Hazafele elmentünk Stellához a háziért, ahova bejöttek a srácok is. </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Szia, Stella! Meg tudnád mondani nekem a mai házit? </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Persze! Gyertek be...-láttam a megdöbbenést az arcán, hiszen ő nem valami nagy fan. Leírtam a házit bemutattam Stellát a srácoknak, de őket már nem kellett bemutatnom, hiszen elég sokat áradoztam Stellának, hogy tudjon mindent róluk. Kicsit még beszélgettünk, de aztán mennünk kellett, mivel rám még várt csomó bepótolni való házi. De még egy jó dolog kisült a mai napból. Van új háttérkép a telómon:</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb7VsIg4WdLV1oGWACHzLRD81BTUQaKvo4OWx24ikhaz2DhxAHEcVopH5twOy3qcYGHhjMGu9vb4eMvAYHNyQ8GsCMpm6iCugDtVc9tv2qYtHUriQwVDtlO9lK3zBUOqQArOxMZ6GnhtQ/s1600/Niall+vid.+p..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb7VsIg4WdLV1oGWACHzLRD81BTUQaKvo4OWx24ikhaz2DhxAHEcVopH5twOy3qcYGHhjMGu9vb4eMvAYHNyQ8GsCMpm6iCugDtVc9tv2qYtHUriQwVDtlO9lK3zBUOqQArOxMZ6GnhtQ/s320/Niall+vid.+p..jpg" width="320" /></a></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><b>Remélem tetszik és bocsi, hogy ilyen későn hoztam. Mint mindig, most is legalább 3 komi kell a következő részért. :) </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit; font-size: x-large;"><b>Puszi</b></span></div>
Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-79684274694442467842013-05-05T04:22:00.000-07:002013-07-26T08:41:07.181-07:00I./9. rész- Nagy balhé, majd egy tökéletes nap kezdete<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Kint minden hemzsegett a rajongóktól és az újságíróktól. A vakuk egyre csak villogtak, amitől már csak foltokban láttam. Megpillantottam Niall autóját aminek az ablaka be volt törve és mellette állt egy rajongó golfütővel és Niall irataival a kezében. Érthető, hogy imádják de ez már túllépett minden határon! Hogy lehetnek képesek ilyesmire?! Megállt az utcán egy fekete autó, és hirtelen kipattant belőle Paul még néhány biztonsági őrrel. Odasiettek hozzánk, kikapták az őrült rajongó kezéből a golfütőt és a papírokat és visszamentünk a házba. Amint észhez tértem, feltűnt hogy Niall sír. Én sem cselekedtem volna máshogy. Nem bírnám amit ők nap mint nap átélnek. Beesteledett mire eltűntek a rajongók. Amikor kimentünk az ajtón még volt ott egy- két lány, de ők teljesen nyugodtan gubbasztottak a fűben. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Szia, mi a neved? -kérdezte Niall az egyikőjüktől. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Enikő- mondta félénken a lány és látszott az arcán hogy eléggé meglepődött. Niall kivette a kezéből a kis füzetet és a tollat, aláírta és már indultunk is. Beültünk a fekete autóba, ami belülről meglehetősen nagynak tűnt. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Niall, minden rendben? </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Igen, Zsófi semmi baj...Csak kicsit kiborultam, de már semmi gáz. Paul ura a helyzetnek. -válaszolta savanyú arccal- Ugye, Paul?- Paul csak megértően bólintott. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Bementünk a hotelbe és lepakoltuk a cuccaimat a szobában, majd csatlakoztunk a srácokhoz. Éppen Louis nagy kedvencét, a Grease-t nézték. Az első húsz perc után elaludtam Niall mellkasán. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Reggel a nagy ágyunkban ébredtem, Niall ezúttal mellettem feküdt. Nyomtam egy apró puszit az arcára, majd gyorsan felvettem az ingét, ami óriási volt rám, de gondoltam végre én is átélhetem azt amit a lányok a filmekben. Kimentem a konyhába, ahol Liam már javában szorgoskodott.</span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Jó reggelt! -köszöntöttem. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Neked is!-mondta mosolyogva. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Hogy aludtál?</span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Gondolom, te jól. Elég fáradtnak tűntél, főleg amikor bealudtál a film közben. -mondta, majd kacsintott egyet. Kinyitottam a hűtőt, hogy lássam miből élünk. Volt benne paradicsom, saláta sajt és rántott hús, ami a tegnapi vacsiból maradt. Felszeleteltem a hozzávalókat majd rápakoltam egy- egy szelet kenyérre és csináltam mellé teát. Tálcára raktam, majd visszasiettem a szobába, mert izgultam hogy közben felkelt-e Niall. De szerencsém volt. Leraktam az éjjeli szekrényére a reggelit. Csípőjére ültem és csókolgatni kezdtem ajkát, amitől szeme lassan felnyílt és mosolyra derült a szája. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Jó reggelt, Manóm! -mondtam vidáman. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Jó reggelt!-majd megpillantotta a tálcán sorakozó finomnak tűnő szendvicseket és rögtön felvillanyozódott. -Ezt nekem csináltad?-kérdezte édes hanglejtéssel. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Igen, ezt mind neked csináltam. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Köszönöm! -leültem mellé az ágyba és enni kezdtünk. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Hm, ez nagyon finom! -mondta a szendvicset ízlelgetve. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Semmi nem maradt a reggeliből. Még egy kicsit fetrengtünk az ágyban, és tervezgetni kezdtük a napunkat. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Úr Isten! Hétfő van!</span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Igen, és? -kérdezte Niall lazán. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Nekem már rég az iskolában kéne ülnöm! -mondtam frusztráltan. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Áhh, Zsófi... Anyukád leigazolta, már ezt is megbeszéltem vele. </span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Huh, köszi Niall! Imádlak! Na akkor most szedjük össze magunkat és menjünk el vidámparkba! Még a gyerek koromat élem! -mondtam nevetve. Niall nevetett egy jót majd csókot nyomott a számra.</span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></b>
<b><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">Remélem tetszik! Legalább 3 komi. Puszi</span></b><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></b>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-32517858589611999852013-05-04T14:53:00.003-07:002013-07-26T08:40:48.781-07:00I./8. rész- Első nap a srácoknál<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Ennyire nem élvezted? -lepődött meg az illető.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Sajnálom, Niall! Azt hittem Harry vagy...-vörösödtem el.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Harry markol, ezt jobb ha megjegyzed-mondta nevetve.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Vettem- majd megcsókolt, aminek hatására beletúrtam a hajába. Egyre jobban beindult...Ekkor már szorosan magához ölelt. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Elnézést, de ez itt egy kórház! - jelentette ki a doktor, aki már eleve totálisan agy betegnek nézett. Honnan került ez elő ilyen hirtelen? Még csak egy ajtó nyitódást sem hallottam. Mi csak bámultunk elképedve, ő meg dúlt-fúlt mérgében. Mit kell ezen ennyire felkapni a vizet? Csak csókolóztunk... </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Na mindegy. Csak azért jöttem, hogy közöljem elhagyhatja a kórházat. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Köszönöm. -olyan gyorsasággal távozott, mintha csak tüzes nyíl elől futott volna. Igaza volt Niall-nek tegnap, ebbe a kórházba sem jövünk többet. Vállára vette az Ír manóm a táskámat, és kimentünk a kocsihoz. Út közben bömböltettük a zenét, így nagyon gyorsan teltek a percek. Mire észbe kaptam már ott is voltunk a hotel előtt. De azt hittem hozzánk megyünk! Itt nem stimmel valami! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Niall, mi miért ide jöttünk? Nem hozzánk megyünk? </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Mivel nem sokára megyek vissza Londonba minden percet veled szeretnék tölteni, ezért beszéltem apukáddal, amikor vitte be neked a virágot és nálunk töltheted még ezt a három napot-felelte, és kivillantotta a már tökéletes fogsorját. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Annyira szeretlek! Ja, és még meg sem köszöntem a nyakláncot! Nagyon tetszik!</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Örülök, hogy tetszik! -majd bementünk az ajtón fel a lifttel egyenesen a negyedik emeleten lévő lakosztályba. Amint beléptünk halk suttogást hallottam, így már azonnal tudtam, hogy készülnek valamire. Végigmentünk a folyosón, a konyhába lépve gofri illatot lehetett érezni. A szívem kihagyott egyet, amikor a fiúk elénk ugrottak.</b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjezALNwKBdxLBoFVoGxJN0BvY5RP_nHaw_FklKsMsmzo1ra9PHcoVqxfWFX6i9X0acWdTC9k_e3yjOGwYT-4HP1KL3at-4TDgzx9YRs8u3ri6mqGpTUkz9lwp4YXG8v0GRcjQ35B99ES4/s1600/8.+r%C3%A9sz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjezALNwKBdxLBoFVoGxJN0BvY5RP_nHaw_FklKsMsmzo1ra9PHcoVqxfWFX6i9X0acWdTC9k_e3yjOGwYT-4HP1KL3at-4TDgzx9YRs8u3ri6mqGpTUkz9lwp4YXG8v0GRcjQ35B99ES4/s320/8.+r%C3%A9sz.jpg" width="252" /></a></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Helló, 3 napos lakó társ! -ordították egyszerre. Harry tartott a kezében egy tálat rajta sok-sok gofrival, ami Nutellával van megkenve. Már ha ránéztem jóllaktam!</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Srácok, ez nagyon kedves tőletek! De az csak három nap, emiatt nem kellett volna ekkora felhajtás! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Dehogynem! Hiszen már te is hozzánk tartozol!-mondták. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Köszi, de most elvonulhatnánk egy picit, hogy a lényegesebb dolgaimat előpakoljam? -kérdeztem.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Persze, csak siess mert kihűl a gofri! -parancsolt rám Louis a tálra mutatva. Kacsintottam egyet, és már le is léptünk. A folyosó bal oldalán a második szobába vezetett Niall. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Remélem tetszik a szoba!</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Már hogy ne tetszene Niall? Főleg mert veled lehetek itt-feleltem. Kivettem a törölközőmet, a fogkefémet, de a kezembe akadt a nyaklánc "A te Ír Manódtól" felirattal. Niall észrevette, hogy babrálok vele, mert nem tudom a nyakamba tenni a kezem miatt, ezért kivette a kezemből és gyengéden a nyakamba rakta és végigsimította az oldalamat, majd csókot hintett a nyaklánc mellé és valami olyasmit dünnyögött, hogy "szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni". Én erre csak egy öleléssel válaszoltam. De túl tökéletes volt a pillanat, azonnal benyitott Harry, hogy menjünk enni. Hát így is cselekedtünk, mert már olyan volt mintha egy hónapig éheztettek volna, de eddig eltereltük erről egymás figyelmét... </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-És ki sütötte?-érdeklődtem, az asztalnál ülve.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Zayn-felelte Liam. Pedig azt hittem a palacsintás eset miatt, hogy nem tud sütni... Na mindegy is. Kaja után átugrottunk hozzánk egy pár holmimért. Út közben Niall végig azt ecsetelte, hogy ő mindig is úgy gondolta, hogy neki ír felesége lesz, de most hogy megismert engem, gondolni sem merne rá. Bevallom, majdnem elolvadtam mikor ezt mondta, de néhány kérdés felmerült bennem.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Miért hoztál nekem rózsát a koncert előtt? </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>- Mert engem anya jó modorra nevelt. Egy lány után nem fütyülünk az utcán, hanem udvarolunk neki. Nem vagy kutya, hogy egy füttyentés miatt rohanj utánam. Amikor először megláttalak a szemem felcsillant. Tudtam hogy nekem te kellesz.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Na most már ne kínozz...Elég volt a bókokból. -beálltunk a ház elé, bementünk és mivel nem volt otthon senki tényleg csak felmentünk a szobámba hoztam kivettem a szekrényemből néhány ruhát és egyet felkaptam. Ezúttal Niall-nek csillant fel a szeme mikor levettem a pólómat. Rohantunk le a kocsihoz, de mikor kiléptünk az ajtón elég nagy botrány fogadott...</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<b><span style="font-family: inherit; font-size: x-large;">A következő, részért szintén 3 komi kell. Remélem tetszik, és aki teheti légyszi ossza meg az oldalt:) Bocsi hogy rövid lett... Puszi</span></b>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-23440117857792383962013-05-03T08:52:00.002-07:002013-07-26T08:40:30.732-07:00I./7. rész- Kórházban<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Jól hallottam?! Na majd elintézem vele...-gondolkodott el Niall.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Milyen védelmező vagy!-mondtam elképedve.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Hát akit szeretek, általában megvédem.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Nincs mitől megvédened! Harry mindenkivel ezt csinálja-nyugtattam. De megint bevetette a bánatos kisfiú nézését, ami a legédesebb a világon! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Ekkor a főorvos lépett be az ajtón, hogy közölje 2 hét múlva szedik le a gipszet. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Ne! Az nem lehet!!! Pont a jobb kezem, így írni sem fogok tudni! Mégis hogy gondolták ezt? Én jól vagyok! Nem kell a gipsz...-törtem ki, de akkor eszembe jutott, hogy ezen nem lehet változtatni és nem a doktorok hibája, hanem kizárólag az enyém, amiért nem bíztam eléggé a barátomban. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Bocsánat! Sajnálom, csak ez a mai nap eléggé lefárasztott...Köszönöm, hogy szólt...-mondtam, de akkor már menthetetlenül kínossá vált a helyzet, mivel a doki otthagyott. Olyan "ez a lány biztos beszívott" fejjel nézett vissza rám utoljára. Amint becsukódott az ajtó, azonnal kitört belőlünk a nevetés. Már a könnyem is folyt, amikor Niall kijelentette két kacaj között, hogy "ebbe a kórházba sem jövünk többet". Egyszer csak megszólalt a Viva la vida a Coldplay-től, erről rögtön rájöttem, hogy Niall mobilja csörög, hiszen ez a kedvenc száma. Csak néhány szót csíptem el a beszélgetésből, mert ide-oda mászkált a teremben. Amit hallottam nem jelenthetett valami jót... </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Komolyan? Három nap múlva? -én csak feszült figyelemmel néztem és hallgattam Niall reakcióit. Mikor letette a telefont elég kétségbeesett arca volt. Nem bírtam hallgatni, már nagyon furdalt a kíváncsiság.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Mi a baj? Minden rendben, Niall?</b></span><br />
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Figyelj! Ha elmondom nem fogsz teljesen megrémülni?</b><br />
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Nem ígérek semmit, mivel elég nehéz úgy nyugodtnak maradni, hogyha valami sokkoló hírt akarsz velem közölni.</b><br />
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Az a helyzet, hogy most beszéltem Liam-el és Paul nemrég mondta nekik, hogy kezdjünk készülődni, mert három nap múlva megyünk vissza Londonba. </b><br />
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Nem akarom, hogy elmenj! -mondtam, és megteltek a szemeim könnyel.</b><br />
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Én sem szeretnék tőled elszakadni, de amint tudok eljövök hozzád. -nyugtatott.</b><br />
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Minél hamarabb! -de ekkor már a könnycseppek másodpercenkét folytak végig, a sokktól kipirult arcomon. Most jöttem rá igazán, hogy menthetetlenül beleszerettem Niall-be. Elkezdte nekem énekelni a More Than This-t. Nem tudom eldönteni, hogy a daltól, a fáradtságtól vagy attól, hogy Niall közellétében teljes biztonságban érzem magam, de azonnal elaludtam.</b><br />
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Az álmom elég furcsa volt...Arról szólt, hogy Linda bőrrákban meghalt, és szeptemberben elköltöztünk Londonba, mert apa ott kapott állást.</b><br />
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></b>
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Reggel nem volt szükségem ébresztőórára. A szomszéd szobában biztos valami oltárian beteg ember feküdhet, de annyira köhögött, hogy az egész kórház tőle zengett. Az ágyam mellett volt egy fele akkora virágcsokor, mint én vagyok amiben találtam egy apócska kis borítékot. Ez állt a levélben:</b><br />
<blockquote class="tr_bq">
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="color: #4c1130;">" Jó reggelt, Pumpika! Sajnálom, hogy nem találkoztunk, de túlóráznom kellett, mert nagyon sok elmaradásom volt. De ígérem ma este látni fogsz! Puszi: Apa"</span></b></blockquote>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Szerintem az aláírásra nem volt nagy szükség, mivel már az első mondatból rájöttem, hogy apa az. Hiszen ki más hívna úgy, hogy Pumpika? Ezt félretéve nagyon aranyos volt tőle ez a virág. De még volt ott három szál vörös rózsa. Ezekre egy ugyan olyan árnyalatú kis szalaggal rá volt kötve egy kicsike zöld zsákocska. Kibontottam és találtam benne egy kis cetlit amin ez állt:</b></span><br />
<blockquote class="tr_bq">
<span style="color: #4c1130;"><b><span style="font-family: inherit;">"</span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szia, Zsófi! Remélem valami szupert álmodtál, mert én valami hihetetlen jót. Ne ijedj meg, amiért nem vagyok ott veled reggel, de csak délben engednek téged haza, én viszont addig éhen halnék. Feltételezem, hogy te is, így elmentem gyrosért. Nézd meg mi van még a zsákban. Niall:)</span></b></span> </blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<span style="color: #4c1130;"><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> P.S.: I love you!</span></b></span> </blockquote>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Az álmomról ne beszéljünk, mert ez kettős érzést váltott ki belőlem, de a kajában teljes mértékben jól gondolkodott. Éhen halok! És ez a P.S.: I love you! Tudja, hogy ez az egyik kedvenc filmem, és imádom ha hős szerelmest játszik! Amit pedig a zsákban találtam, az egy gyönyörű nyaklánc szív alakú medállal, amibe bele van vésve, hogy "Az ír manódtól <3". Ez az ajándék fogott meg a legjobban. Ez olyan igazi Niall-es, de sajnos egyedül ezt sem tudtam betenni a nyakamba a szerencsétlenkedésem miatt. Előkaptam a táskámból a telómat és a fülhallgatómat és hogy feldobódjak még jobban meghallgattam a OWOA-t, majd az összes számukat. Közben folyamatosan azon jártak a gondolataim, hogy mi lesz kettőnkkel hogyha Niall elutazik. Nem kínoztam magam tovább, átöltöztem valami normális ruhába és pakolni kezdtem a cuccaimat, hogy valamivel hasznossá is tegyem magam. Ahj, nem hiszem el...Már megint leejtettem a telómat és szétesett, természetesen még az ágyam alá is bepattant 1-2 darab... Mivel az ágyak a kórházakban elég magasak szoktak lenni így csak lehajoltam érte. Megmarkoltam az akkut és a SIM- kártyát, de ekkor egy kezet éreztem a hátsó felemen, ami egyre csak simogatott...Mivel eléggé meglepett, bevertem a fejem, de amint észhez tértem visszakézből adtam neki egy pofont a még ép kezemmel. De hála az égnek nem nagyot mert mikor megpillantottam a mögöttem álló személyt, teljesen lefagytam. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: x-large;"><b>A következő részhez is legalább 3 komment kell. Remélem tetszik, várom a megosztásokat is:) </b></span><br />
<b style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></b>
Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-35712121402692681622013-05-01T09:42:00.000-07:002013-07-26T08:40:12.600-07:00I./6. rész- Problémák<blockquote class="tr_bq">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Az órámra pillantottam, reggel 8:34 volt. Jesszus! Hol van Niall? Nem hiszem el, hogy ilyen alattomos... Miért lépett le? -folyamatosan ez járt a fejemben. Próbáltam hívni, de nem vette fel. Ide- oda járkáltam a szobámban. Újra hívtam, ekkor már nem volt kapcsolható. Hagytam neki egy üzenetet:</b></span></blockquote>
<b>"Miért mentél el? Rossz nélküled ébredni. Szemét vagy!! Mit képzeltél, hogy talán csak ennyit mondok "semmi baj, menj csak"?! Ugyan olyan vagy, mint az összes többi srác!"</b><br />
<blockquote class="tr_bq">
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Tárcsáztam Maya számát, első kicsengés után fel is vette. </span></b></blockquote>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>- Szia, Zsófi vagyok. Elegem van, minden pasi egyforma! Egyedül ébredtem és még csak egy rohadt üzenetet sem hagyott az éjjeli szekrényemen! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Helló, nyugi, biztos csak valami dolga volt és nem akart felébreszteni. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Azt biztos mondta volna tegnap! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Nem biztos. Lehet, hogy reggel hívták és sürgős volt. Hiszen sztár! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Arra felébredtem volna. Nem alszom olyan mélyen, hogy ne kelnék fel egy telefon csörgésre. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Biztos nem húzott el rögtön Londonba egy szó nélkül! És ha csak elment mosdóba?</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Igaz...De bolond vagyok! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Na lát...-majd rácsaptam a telefont.Felkaptam egy farmert és egy pólót és rohantam le a lépcsőn ezerrel.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Zsófi, mi ez a nagy rohanás?!-kért számon anya.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Láttad Niallt? Eltűnt mellőlem. Reggel nélküle ébredtem. Anya, nem szeret engem! Ugyan olyan mint a többi!</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Nyugodj meg! Biztos vagyok benne, hogy szeret. Tegnap úgy nézett rád, hogy azt elmondani nem lehet.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Nem, anya!! Nem tudok megnyugodni. Még csak két napja vagyunk együtt, de már lelép minden figyelmeztetés nélkül? -visítottam.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Én nem láttam elmenni. Apád pedig már nagyon korán elment szemészetre. -ekkor már nem bírtam tovább. Kitört belőlem minden. A könnyek patakokban folytak végig az arcomon. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Zsófi, ne sírj! Biztos vagyok benne, hogy nem hagyott el! -nyugtatott.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Könnyen beszélsz! Te nem éled át mindezt!-majd felkaptam a pulcsim és becsaptam magam mögött az ajtót. Rohantam végig az utcákon, egészen Mayáékig. Kopogtattam az ajtón. Kisvártatva Maya anyukája ajtót nyitott.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Szia, Zsófi! Máris szólok Mayának. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Csókolom! Rendben, köszönöm. -mondtam erőltetett mosollyal az arcomon.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Gyere be! Maya, itt van Zsófi!- kiabálta Andi néni.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Megyek, anya!- hallatszott Maya hangja. Rohant le a lépcsőn, egyenesen hozzám. Azonnal megölelt, ami nagyon jól esett, hiszen ilyen helyzetekben az igaz barátok mindig mellettünk vannak. Elindultunk Maya szobájába, a lépcsőn fel és szembe be az ajtón. Leültem a kanapéjába és hadarni kezdtem.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Megnéztem mindenütt, de nyoma veszett. Egyszerűen lelépett!! És senki nem látta elmenni. Nem szeret engem! Teljesen kikészít! Persze szédíteni, arra jó vagyok! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Pedig én ezt nem gondoltam volna pont Niall-ről! Hiszen Ő nagyon közvetlen, és őszinte. Szerintem biztos nyomós oka volt arra hogy egyszerűen eltűnjön mellőled!-magyarázta Maya- de próbáld meg felhívni!</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Már nagyon sokszor próbáltam, de nem vette fel, majd nem volt kapcsolható. Hátha most sikerül...-pityeregtem.De megint nem tudtam elérni. Legalább venné fel azt a nyamvadt telefont! Hiszen azért van, vagy nem?! -gondoltam. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Nézzünk valami filmet, hátha megnyugszol! -tanácsolta Maya.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Jó nézzünk...-mondtam dühösen.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-LOL jó lesz? </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Igen, nézzük.-vágtam rá gondolkodás nélkül. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>*KÉSŐBB* </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Lehet hogy te is csak a rosszabb esetre gondolsz mindig mint Lola.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Muszáj volt felhozni? Na én viszont most megyek haza hátha azóta van valami fejlemény... Kikísérsz? </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Persze!-válaszolta Maya. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Helló, és köszi a vigasztalást! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Semmiség, hy! - Rohantam haza, amilyen gyorsan csak tudtam szedni a lábaimat. Amint beléptem az ajtón ott találtam Niallt. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Te meg mit keresel itt?! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Sajnálom! De én csak...</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>- Nem fogom végighallgatni a kifogásaidat! Mondd meg nyugodtan, hogy nem szeretsz, csak jó volt játszadozni velem! -majd kirohantam az ajtón egyenesen az utcára, Niall utánam- Két nap! Két napja vagyunk együtt, és máris lelépsz?! -amint kimondtam, egy autó hajtott felém. Mintha a lában földbe gyökerezett volna, nem bírtam mozdulni. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Zsófi-hallottam Niallt kiabálni. Fájdalom nyilallt bele a jobb kezembe, kibírhatatlan volt.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Áú!!-kiabáltam. Amikor kinyitottam a szemem csak Niallt és egy ismeretlen férfit láttam. Mindketten nagyon rémültek voltak.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Minden rendben, édesem?-kérdezte Niall.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-A jobb kezem nagyon fáj, de ezen kívül igen.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Nagyon sajnálom, Hölgyem! Nem tudtam fékezni!- mentegetőzött a férfi.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Beviszem a kórházba. -szólt Niall anyunak, aki természetesen jött velünk. Út közben folyamatosan kérdezősködött hogy nincs-e hányingerem, vagy hogy látok- e rendesen... Tudom, hogy csak aggódik de mikor hatodszorra kérdezte meg ugyan azt elegem lett. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Anya, jól vagyok. Ha valami bajom lesz elhiheted , hogy szólni fogok. Ne aggódj már ennyire! -mondtam dühödten.Erre anyu lesütötte a szemét. Többet nem kérdezősködött. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Amint odaértünk Niall kinyitotta nekem az ajtót majd az ölébe vett és így vitt be a kórházba, hiába mondtam hogy a lábaimmal semmi baj nincs. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>A doktor nő azt mondta hogy eltört a kezem és enyhe agy rázkódásom van, de ezen kívül semmi komoly. Begipszelték a kezemet és végigmentünk egy tágas fehér folyosón egészen egy egy ágyas szobáig, ahol aludnom kell éjjel, mert bent kell maradnom megfigyelésen. Befeküdtem az ágyba, Niall pedig odaült mellém gy székre. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Sajnálom a ma reggeli eltűnést, de dedikálásom volt amit elfelejtettem megemlíteni. Tényleg ne haragudj rám. Szeretlek, és soha nem akarnálak megbántani! -mondta.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Semmi baj...Én is szeretlek! -fogtam meg a kezét. Ekkor kinyílt az ajtó, anya lépett be rajta és mondta hogy elintézte a papírokat a doktor nővel. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Na, Zsófi nem megmondtam, hogy biztos volt nyomós oka arra, hogy elmenjen?!</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-De anya, megmondtad...-ismertem be anya igazát. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Niall felhívta a srácokat, hogy ne keressék, mert bent marad velem éjszakára. Majd a kezembe nyomta a telefonját és ennyit mondott:</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-A srácok beszélni akarnak veled.- A fülemhez vettem a telefont és beszélni kezdtem.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Helló, srácok! Mizujs?</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Szia, Zsófi! -mondták egyszerre- Szeret téged Niall. Dedikáláson végig ott pattogott, hogy mi lesz ha soha nem bocsájtasz meg neki. -fejezte be Liam. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Én is őt, csak többet ilyet ne csináljon-néztem Niall-re.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Jogos. Jobbulást! Reméljük hamar meggyógyulsz!</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Köszi, srácok.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Na szia, puszi! -köszöntek el. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Helló! Puszi!</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Ja és remélem a popsid is ugyan olyan jó maradt! -mondta nevetve Harry. Majd letette. Azt hiszem ezt Niall is hallotta az arc kifejezéséből ítélve...</b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuUAxZlESr26eCOsb2YTtf7YBsKkqItdwW0te3j-WHE8eYR6IrwN8T13eph6PXGwdvxKNzFBBJGRPHDstOb7yhqYKYb1eWItqE2N4JNEjO63ZaHlgxdWIiNKhoSiOblGTceLFWE-2iHhQ/s1600/fura+fej.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black;"><b><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuUAxZlESr26eCOsb2YTtf7YBsKkqItdwW0te3j-WHE8eYR6IrwN8T13eph6PXGwdvxKNzFBBJGRPHDstOb7yhqYKYb1eWItqE2N4JNEjO63ZaHlgxdWIiNKhoSiOblGTceLFWE-2iHhQ/s1600/fura+fej.jpg" /></b></span></a></div>
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: x-large;">3 megjegyzés a következő részért:) Remélem tetszik!</span></span> <span style="font-size: x-large;">Kérlek titeket, hogy osszátok meg a blogomat:)) puszi</span></b><br />
<b><span style="font-size: x-large;">Remélem mindenkinek feltűnt hogy van a blogom tetején zenelejátszó:) </span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></b>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
</blockquote>
Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-64154022772789129632013-04-30T15:11:00.003-07:002013-07-26T08:39:53.610-07:00I./5. rész- Egy szuper nap a 1D-el/Bemutatkozás<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Ma reggel elég későn keltem, dehát tegnap este után... Gyorsan megreggeliztem, kitakarítottam a szobámat és természetesen magamat is rendbe szedtem. Éppen mikor nekiálltam olvasni, elkezdett csörögni a telefonom. Linda volt az. Jövő hét szerdán eljönne hozzám hogy az egész utat megtervezzük. Persze nekem is van mit mesélnem, hiszen Niall Horan a pasim, akit mindennél jobban szeretek. Felhívtam, hogy átjöhetne mivel teljesen egyedül vagyok itthon, és nemsokára megy vissza Londonba. Egy órával később már az ajtóban nyomott a számra egy csókot, és közölte, hogy éhes. Csináltam neki lasagne-t, amit azonnal meg is evett.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Jól választottam csajt, Konyhatündérkém.- mondta.Az ölébe ültem és megpusziltam a nyakát, amitől ő eléggé beindult. Megtaláltam a gyenge pontját. De még korainak éreztem a dolgokat, ezért elkezdtem neki beszélni, hogy mi lenne ha ma elmennénk valahová.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Menjünk el a srácokhoz, és számoljunk be nekik mindenről, mivel velük még nem tisztáztam a tegnapi csókot.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Oké, induljunk.-pattantam fel hirtelen. Felvettük a kabátunkat és már indultunk is ki. Niall autója egy gyönyörű és óriási Range Rover. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Mikor beléptünk a srácokhoz csak annyit hallottunk hogy "That's Mine". Ki más lehetne az, mint Louis? Bementünk a nappaliba ott ült Louis, kezében Kevin-nel, Zayn éppen főzött, Liam a szobájából jött ki fülhallgatóval a fülében. Valaki belemarkolt a hátsómba! </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Hm...Nem rossz!- mondta Harry perverz fejjel. </b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5L8Xnz688U4EXnYZwtOz-vthIcGiO4MeMRzgaWBLzj2NiWcu6fapCJSBb12Bqt4aTyNDTcN1XzYiqS08BiFvdc8O6fpNU_GPVT4_CACK366xUzui4CVPpUeM4cyJP_CXu-8-3wskHZzY/s1600/Harry+b..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black;"><b><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5L8Xnz688U4EXnYZwtOz-vthIcGiO4MeMRzgaWBLzj2NiWcu6fapCJSBb12Bqt4aTyNDTcN1XzYiqS08BiFvdc8O6fpNU_GPVT4_CACK366xUzui4CVPpUeM4cyJP_CXu-8-3wskHZzY/s320/Harry+b..jpg" width="235" /></b></span></a></div>
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Harry! Nem kéne!- szólt rá Niall féltékenyen. </span></b><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Nyugi, Husi! Semmi gáz...Hisz ismered!-nyugtattam mintha semmi nem történt volna.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Mondjuk...-ekkor Niall is megfogta a seggem- igaza van Harry-nek.-mosolyodott el.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Zayn, mit főzöl?-kérdeztem.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Palacsintát próbálok...-felelte idegesen. Odamentem hozzá és kivettem a kezéből a serpenyőt és nekiálltam megsütni a számukra elegendő mennyiségű palacsintát. Ez 2 órámba telt. Amint egy elkészült Niall lenyúlta így most már kifejezetten csak Harry-nek, Louis-nak, Zayn-nek és Liam-nek csináltam. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Ti most jártok?-kérdezte Zayn.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Niall átölelte a csípőmet válaszul, hozzám simult és csókjaival kábított. Mikor oda akartam adni Louis-nak a palacsintáit, feltűnt, hogy egyel kevesebb van a tálon. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Niall, komolyan lenyúltad Louis kajáját?- Niall bánatos kisfiú arcot vágott, aminek nem tudtam ellenállni.- Louis, csinálok neked még egy palacsintát, csak egy percet kérek.-hebegtem.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Elég ha adsz helyette három répát. -mondta boldogan.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Tessék.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Köszönöm-nyomott egy puszit az arcomra.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>A nap hátralévő részében a Margit-szigeten voltunk, amit mindenki nagyon élvezett. Épp hozzánk tartottunk, mivel meghívtam hozzánk vacsira Niallt.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Megjöttünk-kiabáltam.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Szia, kicsim-köszöntött apu és nyomott egy puszit a homlokomra- ő az akinek a zenéjét hallgatod, és totál oda vagy érte?-mutatott Niall-re.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Igen, apu. Majd elmesélek mindent vacsoránál. Ő Niall Horan, ő pedig az apám, Tom. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Jó napot!-köszönt Niall és nyújtotta a kezét apunak- A lánya egy konyhatündér!-mondta és rám nézett csillogó égkék szemeivel. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Szervusz, Niall! Tegeződjünk. Csak nagyon vigyázz a lányomra, mert ő a mindenem!-fogott kezet Niall-el.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Menjünk enni-mondtam- szia, anyu! Ő itt Niall Horan. Niall, ő itt az anyukám, Merilyn. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Helló, Niall! Ti most együtt...öhm...szóval, jártok?</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Igen, anyu.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Szolgáld ki magad! -rakta elénk anyu a melegszendvicseket. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Köszönöm! -mondta Niall. Már látszódott apun hogy nagyon kíváncsi a sztorimra így hát belekezdtem a mondandómba.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Tudjátok, 2 hete bementem Pestre, hogy találkozzak Lindával a londoni út miatt, és amikor mentem volna át az úton ott voltak előttem. Beszéltünk néhány szót, megadta Harry, a göndörke...</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Jaaa...A göndörke! -szólt közbe anyu.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Szóval megadta Niall számát. Tegnap meg ugye volt a koncertjük, és előtte eljött hozzám Niall egy szál rózsával. Éppen a kedvenc számomat énekelték a koncerten, amikor Niall felhívott a színpadra és megcsókolt. -itt apának elkerekedett a szeme, ezért abba is hagytam.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-De romantikus!-mosolygott anyu.Miután Niall megette a hatodik melegszendvicset, felmentünk a szobámba, de a lépcsőn felfele apa utánunk szólt.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Hova mentek?! Itt alszik?-mondta kicsit mogorván.</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Igen, apa. De ne aggódj nem fog semmi OLYAN történni.-nyugtattam meg, mire Niall rám nézett eléggé perverzen, ami tőle szokatlan...</b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Ahogy megígértem apunak, csak megfürödtünk és befeküdtünk az ágyamba összebújva. </b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>-Nem tudok aludni.-panaszkodtam,mire Niall halkan elkezdte nekem énekelni a Little Things-t. Bársonyos hangjától álomba merültem.</b></span><br />
<b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;">A következő részhez legalább(!!!) 1-2 megjegyzés kell. Remélem tetszik.</span></b>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-6519054899850740962013-04-30T06:51:00.001-07:002013-07-26T08:39:28.008-07:00I./4. rész- Meglepetések tömkelege<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">Gyorsan és unalmasan teltek el a napok. Amint hazaértem a suliból azonnal készülődni kezdtem. El sem tudom hinni, hogy végre ott lehetek egy One Direction koncerten! Tanácstalanul álltam egy szál törölközőben a szekrényem előtt, amikor csengettek. Gondoltam biztos csak a postás így kimentem ahogy voltam, de nagy meglepetés ért ugyanis Niall állt az ajtó előtt egy szál rózsával a kezében. Láthatólag őt is eléggé meglepte a dolog... Így csak a kezembe nyomta a rózsát és ennyit mondott: </b></span><br />
<div>
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Ezt neked hoztam.Hű, mi ez a f..fogadtatás?-mondta elképedve.</b></span></div>
<div>
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Köszi, nagyon szép.-hebegtem- Gyere be, és feldobok magamra valami ruhát.-Erre csak egy bólintással válaszolt és egy mosollyal, ami feldobta a napomat. Leültettem a kanapéra, felrohantam a szobámba és néhány perc gondolkodás után végre kitaláltam, hogy mit vegyek fel.</b></span></div>
<div>
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;"><br /></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7SFV2yPCpPLhe1rGpd76ZUL6SR8nPdqC6mwI3Z7jgaoc0EwheBips0wadiC-EIOAVPT3A_uGcfARon6_02pCdAHvgYxzv8Jd1y_dKQObG47-uHJ51tGp3lk380OVJcEa8jxr4uquS9ZE/s1600/ruha+b..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="background-color: white; color: #351c75;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7SFV2yPCpPLhe1rGpd76ZUL6SR8nPdqC6mwI3Z7jgaoc0EwheBips0wadiC-EIOAVPT3A_uGcfARon6_02pCdAHvgYxzv8Jd1y_dKQObG47-uHJ51tGp3lk380OVJcEa8jxr4uquS9ZE/s320/ruha+b..jpg" width="270" /></span></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: #351c75;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Most már feljöhetsz a lécsőn és 2. ajtó balra.-kiabáltam le neki-Már van rajtam ruha.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Hellóka, nagyon csinos vagy! -lépett be az ajtón, nevetve.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Dobd le magad!- gyorsan kisminkeltem magam és odaültem mellé.- Hogy hogy átjöttél? Nem lesz koncertetek 4 óra múlva? -érdeklődtem.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Csak látni akartalak a koncert előtt, mert lehet, hogy nem találkozunk utána. Jössz a koncertre? </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Nem sajnos osztálytalálkozóm lesz ma az általános iskolás osztályommal. -hazudtam, mert meglepetést akartam okozni.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Kár...De most mennem kell. -kikísértem,majd elindultam Anetthoz hogy tőlük induljunk el a koncertre.De újabb meglepetés várt az utcán...Ott állt Maya és óriási mosollyal az arcán közölte, hogy van jegye a koncertre. Nagyon meglepett, hiszen nem is tudtam róla hogy visszajött a rokonaitól. Mondtam neki hogy tartson velünk, csak előbb menjünk el Anettért. Mikor odaértünk a helyszínre már nagyon izgatottak voltunk. Először a OWOA-t énekelték, amit mi is max hangerőn üvöltöttünk. Majd jött a Little Things, ami a kedvencem, főleg Niall szólója. És akkor megtörtént! </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-I love you! -énekelte Niall és felhívott a színpadra, majd megcsókolt, olyan szenvedélyesen amilyet csak a filmekben látni. Erre mindenki tapsolni kezdett, pedig azt hittem ez nem fog nekik tetszeni... <a href="http://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg">http://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg</a> A koncerten végig fent voltam velük ott ugráltam jobbra-balra. Utána akiknek VIP jegye volt, csináltak egy a srácokkal, és akkor jött Maya és Anett. Kérdően néztek rám mintha csak ezt mondta volna a szemük: Ez meg mi a jó ég volt kint az előbb? Néhány lépéssel arrébb mentünk és azonnal elmagyaráztam mindent. Bár kicsit fennakadtak azon, hogy a történtekről nem tartottam élménybeszámolót, mégis nagyon örültek nekem. Valaki átölelte a csípőmet hátulról és megpuszilta a nyakam. Niall volt az, mögötte egy fannal, aki elég megszeppent volt. </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Azt kérdezi ez a directioner mögöttem-nézett a lányra- hogy adhat-e egy puszit a számra. Mit mondasz? </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Talán, de csak finoman, mert ő már az enyém! -mondtam mosolyogva a lánynak- csak szóljatok, hogy mikor kell elfordulnom.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Fordulj!-szólt a lány. Hallottam a puszi hangját, majd Niall a fülembe súgta, hogy csak az arcára engedte de kárpótlásul kér tőlem egy csókot, amit szívesen teljesítettem. </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Szia, mi a neved?-kérdezte Niall.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Szia, Zsófia Horan. Csinálsz egy képet a rajongóddal? -vágtam rá.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Ez csak természetes! -majd bolond arcokat vágva pózoltunk. </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Na most, hogy vicceskedtünk, menjünk el egy büfébe vagy étterembe, mert éhen halok!-Bólintottam válaszul és útnak indultunk. Ez volt életem legjobb napja, tele meglepetésekkel, és az enyém Niall! Az enyém, és szeret! </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;"><br /></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: x-large;"><b style="background-color: white;">Várom a megjegyzéseket, és remélem tetszik.</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="background-color: white; color: #351c75;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;"><br /></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;"><br /></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;"><br /></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;"><br /></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;"><br /></b></span></div>
<div>
<span style="color: #990000; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span></div>
Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-31733261431045291882013-04-29T16:08:00.000-07:002013-07-26T08:39:01.414-07:00I./3. rész-Beteljesedik az álom<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Hova készültél?-érdeklődött Liam.</b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Lindához, megbeszélni a londoni utat.-vallottam be.</b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Jössz Londonba? Mikor? Ha odaérsz azonnal hívj fel! Meddig leszel kint?- zúdította rám kérdések zuhatagát Niall. De a nézése nagyon szexi még mindig. Annyira érdeklődő és cuki.</b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Július 1-jén indulunk. De hiszen nincs is meg a számod... Azt hiszem az egész nyarat kint töltöm. </b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Már megvan, kacsintott Harry és a kezembe nyomott egy cetlit. </b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">Ez állt rajta: </b></span><br />
<blockquote class="tr_bq">
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">''Itt van a leendő pasid (Niall) száma: 06306528170"</b></span></blockquote>
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">Éppen csak Niall-re pillantottam, és láttam, amint elpirul és zavarba jön. De csak akkor kaptam észbe miért is jöttem be Budapestre.</b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Jézusom! Lindát elfelejtettem! Mennem kell srácok, rohanok. Sziasztok! -egy pillantást vetettem a leendő pasimra és rohantam át a zebrán egyenesen a teaházba, ahová megbeszéltük a találkozót. Rögtön megláttam a barátnőmet. </b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Szia, Linda! Bocsi a késésért, de ha megtudod miért várattalak ennyit biztos megbocsájtasz!</b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Hellóka! Na mesélj, de gyorsan mert van mit megbeszélnünk!-parancsolt rám csibészes mosollyal.</b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">Majd elmeséltem minden egyes részletet és Linda ideadta a jegyemet. De sajnos rohannom kellett haza, mert már elég későre járt.</b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">Nem tudtam a tanulásra koncentrálni...Egyszerűen felkavart ez a mai találkozás. Azt hiszem, beleszerettem Niall-be. Ekkor megjött az ihlet! </b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPYU6YUfrC2JNFvIEPBv3-AGOYzLttewpGKWxBqyqsrcRW1au7CKpo5N7FbXUKmwXVmfhuNXxyVs2ESNdwYFcR50K4PElUCKENpnV6ymm_RKS8DxlZajlOGAic4Bj-LHhaIu0fcZjO6UI/s1600/1364232721365.jpg" imageanchor="1" style="background-color: white; margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><b><span style="color: #351c75;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPYU6YUfrC2JNFvIEPBv3-AGOYzLttewpGKWxBqyqsrcRW1au7CKpo5N7FbXUKmwXVmfhuNXxyVs2ESNdwYFcR50K4PElUCKENpnV6ymm_RKS8DxlZajlOGAic4Bj-LHhaIu0fcZjO6UI/s320/1364232721365.jpg" width="320" /></span></b></a></div>
<blockquote class="tr_bq">
<span style="background-color: white; color: #351c75;"><b><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A hétvége gyorsan eltelt. Újsághordásból összejött a pénz így már megvettük a VIP jegyeket. Bár már találkoztam velük, sőt még egy telószámot is megszereztem, de valahogy nem érdekelt. Imádom őket! Anettnak még nem mondtam semmit a találkozásról, és nem is szeretném, hogy bármit is megtudjon róla. Erre sem találtam okot... Egyre furább vagyok a találkozás óta. Sokkal többet rajzolok, legfőképpen Niallt. Felhívjam? Vagy ne? Annyira közvetlenek és kedvesek. </span> </b></span></blockquote>
<b><br /></b>
<span style="font-size: x-large;"><b>Várom a kommenteket:)</b></span>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-49063336936832079252013-04-29T14:49:00.002-07:002013-07-26T08:38:43.268-07:00I./2. rész-A nagy találkozás<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">Másnap neki is álltunk a pénzkeresésnek. Anettnak még 6000 Ft kellett, nekem pedig 3000 Ft. Elmentünk a postára elkértük a postás nénitől az aznapi újságokat és útnak indultunk. Mivel a falu elég kicsi, és görkorival voltunk, így csak másfél óra volt az egész. Fejenként 2000 Ft-ot kerestünk vele. Ha így haladunk gyorsan megleszünk vele. Leültünk a parkban és táncoltunk, természetesen a srácok zenéjére. Épp a Kiss You-ból játszottuk el Zayn-t és Harry-t, amikor ülnek a motoron, amikor elment az utcán 3 osztálytársunk. Ők voltak Marci, Dani és Illés, természetesen nem bírták megállni hogy ne szóljanak be nekünk. Csak ennyit mondtak: Hogy lehet ilyen nyomi buzikat szeretni? Mi egy mondattal lerendeztük őket: Nektek majd akkor osztunk lapot, ha 2 év alatt világhírűek lesztek!- Persze rögtön behúzták fülük-farkuk, már ha van...Elmentünk Anettal a buszhoz, ő elment haza én meg Pestre, mivel akkorra beszéltem meg egy találkozót Lindával. Vele fogok kimenni nyáron Angliába, így most az utat terveztük. Már csak 2 hét volt a koncertig ezért az egész város tele volt 1D plakátokkal. Bemondták a Viva csatornán, hogy lehet hogy hamarabb eljön a banda Magyarországra. Néhány ember szerint csak butaság, de én akkor már teljesen biztos voltam benne, hogy nem az!!! Hiszen ott álltak előttem teljes életnagyságban. Köpni- nyelni nem tudtam, nem hogy visítani. Soha nem éreztem még ilyet... Ahogy a szöszi Niall a szemembe nézett az valami őrjítő volt! Elkezdett remegni a lábam, és szabályosan éreztem ahogy elpirultam. Liam hirtelen mögöttem termett és megfogta a csípőm, mert feltételezem látta rajtam, hogy valami nincs rendben. </b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Tudom, hogy jó a séróm, de azért beájulni nem kell, Baba!-szólalt meg frappánsan Zayn. Tipikus! Harry elég perverzen nézett a mellkasom környékére. Nem értettem, hogy mit bámul annyira,de mikor odapillantottam rögtön leesett. Egy bő, kivágott felső volt rajtam, ami kicsit elmozdult és a jobb mellem majdnem teljesen kint volt belőle. Égtem, mint a rongy! </b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Ti komolyan itt vagytok Magyarországon!!! Érdemes volt ennyit tweet-elni!-mondtam izgatottan.</b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Komolyan! -vágta rá Niall huncut mosollyal az arcán.</b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Mi a neved?- kérdezte Louis. </b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">-Zs...Zsófi-nyögtem ki végre. </b></span><br />
<span style="background-color: white; color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Holnap hozom a folytatást. Remélem tetszik! Várom a kommenteket:))</b></span></span><br />
<br />Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5996026642349519285.post-44185293846648294932013-04-29T14:06:00.001-07:002013-07-26T08:38:15.303-07:00I./1. rész-Kezdetek még Mo.-n<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;">Sziasztok! Remélem tetszeni fog a blogom ez az első... Nagyon izgulok mivel ilyet még soha nem csináltam, és ha tudtok 1-2 tippet adni szívesen fogadom.:)</b></span><br />
<span style="color: #351c75; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b style="background-color: white;"> A történet egy Zsófi nevű lányról fog szólni, aki június 29-én tölti a 19. életévét és már alig várja hogy kimehessen Angliába a nyárra. Imádja a One Directiont és élete legjobb élménye lesz a nyár. Zsófi szemszögéből fogok írni. Hát vágjunk neki!:D</b></span><br />
<span style="background-color: white; color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Sikoltozva rohantam haza az utolsó órámról ami informatika volt. Szerintem mindenki totál hülyének nézett...Ledobtam magam az ágyamra és gyorsan tárcsáztam az LB-m számát. </b></span></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><span style="background-color: white; color: #351c75;">-Szia Anett, Zsófi vagyok! Nem fogod elhinni hogy mit tudtam meg!</span></b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><span style="background-color: white; color: #351c75;">-Helló, na mesélj! Csak szuper izgi legyen, mert nem valami izgi itthon rohadni az ágyamban betegen...-mondta érdeklődően.</span></b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><span style="background-color: white; color: #351c75;">-Szerintem fogj meg egy párnát amibe visítani fogsz, mert gondolom nem szeretnéd hogy anyukád kicsináljon!! Május 3-án jön a 1D Magyarországra!-visítottam a telefonba. VIP jegy 45.000, de majd elmegyünk újságot osztogatni.Nekem van egy kis spórolt pénzem...</span></b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><span style="background-color: white; color: #351c75;">-Várj! Nem hiszem el!! Végreeee! Akkor nem volt hiábavaló, hogy összegyűjtöttem 39.000 Ft-ot az álombeli jegyemre! -hirtelen hallottam egy nagy sóhajt a telefonból- Csak anyu engedjen el, hisz tudod milyen...</span></b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><span style="background-color: white; color: #351c75;">-Na igen, ezt még nekem is ki kell könyörögnöm itthon...De kit érdekel? Most élvezzük hogy végre teljesül az álmunk! Amúgy holnap jössz suliba? -kérdeztem.</span></b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><span style="background-color: white; color: #351c75;">-Igen,elengedett a doki. Lediktálnád a mai házit? -kérdezte.</span></b></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><span style="background-color: white; color: #351c75;">-Naná, máris mondom. -majd még áradoztunk egy fél órát. Igazán okos döntés volt bevenni a családi csomagba...:D Épp üvöltve hallgattam a OWOA-t, amikor cipőkopogást hallottam lentről. Őrülten kiugráltam magam, mivel tudtam hogy csak anyu lehet az majd nyomtam arcára 1-1 puszit elhíreszteltem a mai fejleményt, este még kicsit gépeztem, de a szuper napok elég fárasztóak tudnak lenni így hamar elaludtam. </span></b></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><span style="background-color: white;"><br /></span></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b><span style="background-color: #f6b26b;"><br /></span></b></span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="background-color: #f6b26b;"><b><br /></b></span></span></span>
<span style="color: #990000; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="background-color: #f6b26b;"><b><br /></b></span></span>Zsófi*http://www.blogger.com/profile/12386055314823212897noreply@blogger.com0